Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.

Dobák András: A besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849-1851 \ 73 a fontosabb — megalázó volt a volt honvédeknek, hiszen ők már végigharcoltak két évet, és abban mint tisztek vettek rész. A helyzet tragikomikus jellegét azonban még tovább tudták fokozni: „Előállításom után fegyverrel gyakoroltak, s egy stájer ujjontz szomszédságával tiszteltek meg. így múlt el iszonyú magyarázatokkal kisérve a délutáni gyakorlat." „Századosom nem levén megnyugtatva kiképzésemet illetőleg, másod ízben kezdette meg velem az egész gyakorlati és elméleti tanfolyamot (amit már Lodiban megtett). Az iskola nyelve a cseh levén, mind abból, a mi ott előadatott, egy árva szót sem értettem." Podmaniczky így írta le a mindennapi menetrendet: „reggel jókor kezdődött a gyakorlat, ezt követte az iskola, majd ebéd, délutánonként azután vagy külön iskola volt, vagy faszolni [vételezni] mentünk szalmát, rőzsét, konyhára valót, vagy kivonultunk az egyes őrségekre." A volt honvédtisztek helyzete azonban gyakran jobb volt, mint a többi újoncé. Voltak, akik tisztjeik segítségével jutottak jobb pozícióba: „Legénységünk általában ablak nélküli kotsikba ültettetett, de én őrmesterem szívességéből II. rendű vagonba mentem." Volt amikor a szerencse segített: „Őrmestereimnél voltam szálláson, mert szükségek volt rám. Legényeik egyike félelemből, mivelhogy bornyuját elvesztette és reggelen későn jött, tompa bitskájával köpönyeg és frakkon által balkeze egyik érit átt vágta." Gyakoribb volt azonban az előléptetés: „Itt azután békében voltunk, s hálából oly jól viseltük magunkat, hogy az ezredes igen meg volt velünk elégedve, amit bizonyít az, hogy pár havi szolgálat után majd mindnyájan altisztek lettünk." 6 „Márc. 30 tiszteletbeli tizedesnek neveztettem ki." A honvédtisztek műveltsége, tanultsága is segített abban, hogy jobb pozíciókat kapjanak a lehetőségekhez képest (például Kúthyt irodába osztják be).

7 De a jó magatartásnak is lehettek előnyei: „Kifogástalan magaviseletünkért meg lett nekünk engedve, hogy 5 órán túl kijárhatni szabadon." Végezetül a nemesi származúak pénze is könnyített a katonaélet nehézségein: „A tiszti szállítmány kísérete úszott a borravalóban. Voltak közöttünk gazdag házak fiai, kik két-három katonát tartottak magok körül (...) A mi szállítmányunk káplárjai gazdag borravalóink fejében inkább mint nagyúri komornyikok viselték magukat irányunkban." Természetesen nem mindig fogadták a besorozottak egyértelmű lelkesedéssel a könnyítéseket: „Gyakorlat helyett a század irodájában töltöttem időmet. Mindegy ez rám nézve, ha bár aranyövvel ajándékoznátok is meg, szivem s érzeményeim örökre hidegek maradnának hozzátok, s ügyetekhez."

81 72 Uo. 30. 73 PODMANICZKY F.: i. m. 363. 74

Uo.341. 75 Egy besorozott, 40., ill. 37. 76 VAJDA J.: i. m. 149. Egy besorozott, 54. 78 KÚTHY, 99. 79 PODMANICZKY F.: i. m. 343. 80 VAJDA J.:i.m. 145. Egy besorozott, 31.