Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.

DOBAK ANDRÁS „AZT HITTÜK, HOGY A GYŐZELEM URAI LESZÜNK, S ÍME LEALÁZTATÁS SZOLGÁIVÁ LETTÜNK" A besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849-1851 „WE BELIEVED TO BE THE LORDS OF VICTORY — AND BEHOLD! WE BECAME SLAVES OF HUMILIATION". THE LIFE OF THE HUNGARIAN SOLDIERS PRESSED TO SERVE IN THE IMPERIAL-ROYAL ARMY BETWEEN 1849 AND 1851: After the defeat of the War of Independence of 1848/49, the victorious Austrian imperial government aimed at punishing the Hungarian officers who participated in the fights. Those who did not serve in the imperial army before the revolution were reduced in rank and were pressed to serve as common soldiers in the German and Slav regiments of the Royal and Imperial army for 8 years. The present article gives an account on the lives of the enrolled soldiers on the basis of 13 sources (diaries, memoirs) from the last century. After the description of the sources and their authors, the study investigates the circumstances of the enrolment and the relationship between the soldiers and the officers, the rankers and the locals. It also deals with such topics as their meals, lodging, entertainment, financial situation, and their possibilities of keeping in touch with their family. Az 1848-49. évi szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári kormányzat meg kívánta büntetni a harcokban aktívan résztvevő honvédtiszteket. Azokat, akik a forradalmat megelőzően nem szolgáltak a császári hadseregben, mint egyszerű közkatonákat nyolc évre besorozta katonának. Vajda János költő, egyike a kényszerbesorozottaknak, így ír erről: „A 48-49-i küzdelemre következő mártíriumnak háromféle fajtája volt, melyek hellyel-közzel egyaránt súlyosak voltak. Egyik a bujdosás, melyet azok választottak, kik netán bekövetkező politikai változás reményében nem akarák magukat megadni, és ismeretlen vidékeken, erdőkben, pusztákon rejtegették magukat, míglen Haynau rémuralma véget érvén, előjöhettek, és részint megmenekedtek további üldözésektől, részint szelídebb büntetésben részesültek. A második a börtönélet volt, a csehországi várakban, melyekről a lapok is hoztak némi ismertetéseket. Kevésbé vala azonban szó mindeddig a szenvedés harmadik, tragikomikus neméről a besoroztatásról, (...) amely neme a büntetésnek több esetben még a börtönnél is kínosabb volt, több apró bosszantással levén egybekötve. (...) A hadtörténelem alig mutat föl hasonló, vagy bárcsak ezzel távolról is rokon esetet. Herceg, gróf, báró, milliomos bankár, főispán besoroztatva közembernek oly seregbe, melynek legénysége félbarbár és amelynek tisztikara a legeslegkékebb vérű legreakconáriusabb arisztokrácia tagjaiból állott." Tanulmányomban tizenhárom múlt századi forrás alapján kívánom felrajzolni, miként sorozták be a volt honvédtiszteket; hogyan éltek, teltek mindennapjaik, milyen szórakozási lehetőségeik voltak, mennyire tartották családjukkal a kapcsolatot, minek örültek és mitől féltek. 1 VAJDA JÁNOS: Bujdosás és besorozás. Küzdelem, bukás, megtorlás. S. a. r.: TÓTH GYULA. Bp., 1978. II. 135-150. Idézett hely: 144. Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1-2. szám. 157-193.