Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Pap Gáborné: Úrbéres viszonyok Mária Terézia korában Szatmár megyében / 133–155. o.
PAP GABORNE ÚRBÉRES VISZONYOK MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN SZATMÁR MEGYÉBEN 1 URBARIAL CONDITIONS IN COUNTY SZATMÁR IN THE AGE OF QUEEN MARIA THERESIA: The study gives a brief description of the territory, geographical situation, and natural resources of County Szatmár in the age of Maria Theresa, as determinants of the economic conditions of the peasantry and of local practice of trade and commerce. The changes of landownership in the county throughout the centuries are surveyed as preconditions for achieving the development of the 18 century. The author gives an account of the re-regulation of fee estates and statute labour and lists the number, legal standing and the main statistical data of the settlements in the county. The statistical tables include data on the fee estates: their quality, size, and distribution, as well as the average number of plots. Data on the population obliged to villain socage, that is villains with plots, cotters with and without houses and their conditions on domainal properties of different size are also listed. In the end the property relations of the county are summarized. Szatmár megye az Alföld északkeleti sarkában ma az ország legkeletibb nyúlványa. Észak- és délkeleti határa egyben országhatár Ukrajnával és Romániával. Közigazgatásilag Szabolcs megyével 1950-ben egyesítették, majd 1991-ben Bereg megyével is. A Mária Terézia-kori megyének csak mintegy harmada tartozik ma Magyarországhoz. A történelmi megye többi régiója a két világháború utáni területváltozások miatt Romániához tartozik. Az úrbérrendezés idején Szatmár megyét északról és keletről Bereg, Ugocsa és Máramaros megye határolta. Természetes választóvonalat a Tisza jelentett Ugocsából belépve Bereg megye határán, tovább, Ugocsa megye vonalán a Batár folyó; Máramaros felöl pedig az Avas és a Gutin hegység vonulatai. A délre fekvő Közép-Szolnok és Bihar megyével és Kővár vidékével nem volt a megyének természetes határa, csak a Szilágyságtól választotta el egy darabon a Bükk hegység gerince. A megye nyugati síkvidéke a szabolcsi síkságban folytatódott. Szatmár természeti adottságai nagyon változatosak voltak. A táj életét nagyban meghatározta a vizek, folyók bősége. A Szamos, a Túr és a Kraszna vize a megye csekély lejtésű síkvidékein gyakori mederváltoztatással, sok kanyargással haladt a vízgyűjtő és ugyancsak kanyargós Tisza felé; a Tisza halban gazdag volt, jó szállítási lehetőséget és sok hasznot jelentett a környék lakosságának. A folyók szabályozatlansága miatt azonban gyakran voltak áradások a Kraszna-Szamos közén, a Túr mentén, a Tisza partján, és a térség esőzések idején szinte zárt területet alkotott, ahol lehetetlenné vált a közlekedés a sárbaragadt kocsikkal. A folyók faúsztatásra, vízi szállításra, malmok hajtására alkalmasak voltak, vonaluk sok helyen meghatározta a települések helyét és szerkezetét. Községek többnyire az árterek peremén keletkeztek, az egykori megye helységeinek majdnem A cikk egy fejezete annak a munkának, amely a Mária Terézia-kori országos úrbérrendezés urbáriumainak adatait dolgozza fel. A fejezetet alaptáblázatok egészítik ki a megye helységeinek adatsoraival és a földesurak megyebeli összes úrbéres birtokáról készített adatsorral. A munka első kötete megjelent: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. Dunántúl. Szerk.: FELHŐ IBOLYA. Bp., 1970. A második kötet — a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl adataival — kéziratban elkészült, szerkesztésre vár. Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1-2. szám. 133-155.
