Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században / 99–131. o.

Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században 127 Bizonyára a fenti események befolyásával jellemezte Szamosközy István a korszakot így: „olyan volt a dolgok állása, ha valaki szabad emberhez méltó szót ejtett ki a száján, annak erőszakos halálához a testörhóhérok már készítették is a kötelet, vagy bárdot."

163 Az erdélyi fejedelemség udvari hadainak 16. századi szerepét összefoglalva a következőképpen jellemezhetjük azt. Az első sajátosság a kialakulatlan és ennek következtében igen változatos terminológia, amely főként a gyalogos egységek esetében szembetűnő, és nyilvánvalóan magának az intézménynek a folyamatos formálódását is tükrözi. Szorosan összefügg ezzel a kérdéssel az alakulatok igen tág tevékenységi köre, amelynek gerince a harci tevékenység, és a Jagelló-korhoz hasonlatosan csak egyik, bár nagyon fontos eleme a tulajdonképpeni testőrzés.

164 Rögzítenünk kell tehát azt a tényt, miszerint a 16. század utolsó harmadában az erdélyi fejedelem olyan lovas és gyalogos multifunkcionális elitalakulatokkal rendelkezett, amelyek többek között a testőrség feladatait is ellátták. Következésképpen pontosabb meghatározásra törekedve, a „fejedelmi testőrség" helyett a „fejedelem udvari hadai" megnevezést tartjuk helyesebbnek. Az udvari lovasság a Mohács előtti korszak hagyományait folytatta, alkalmazkodva Erdély sajátos viszonyaihoz, szervesen beépülve a fejedelmi udvartartás szervezetébe. Az udvari gyalogság a 16. század második felének nagy kihívására adott választ a korszerű kézi lőfegyverrel ellátott, állandóan katonáskodó, a fejedelem személyéhez anyagilag, társadalmilag erősen kötődő, fizetett csapatok létrehozásával és fenntartásával. decollandorum Casparo Sibrik equitatus Praetoriani et Stephano Lázár pariter Praetorianorum peditum Supremis Capitaneis". BETHLEN 111. 471. 161 BETHLEN IV. 64. „Mandante Sigismundo Principe Stephanus Bocskai per Stephanum Lázárum Capiíaneum peditum coerulatorum mediantibus iisdem peditibus, in ipso Comitio •/" április ante prandium illum captivari, moxque compedibus onerari, et in domum quondam deduci curaverit, januamque illius per pedites custodiri mandaverit. " BETHLEN IV. 64. Vö. SZAMOSKÖZY II. 23. [Jósika] „Ápr. 7-én reggel, hogy aggodalmait csillapíthassa s forró fejét szellőztesse, kikocsizott a városon kívül s onnan visszatérve, egyenesen a gyűlésterembe ment. Amint belépett, a fejedelem parancsára s a követek beleegyezésével Bocskay elfogatta s Kálmándy Mihálynak az udvari gyalogok kapitányának kiszolgáltatta". EOE IV. 29. „ Ubi si libera vox licui excidisset, is erat rerum status, ut confestim in eius necem funes ac secures a praetorianis carnificibus expedirentur". SZAMOSKÖZY II. 28. 164 „Nem emelhetjük ki egyik csoportjukat sem mint testőrséget, ilyen nem létezett a középkori Magyarországon., noha kétségkívül ők látták el annak feladatát is. Inkább gárdáról, mint elit katonai alakulatról beszélhetünk, amelyet a palotások csoportjai együtt alkottak." KUBINYI, 1995. 321.