Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században / 99–131. o.

114 Közlemények Sasa János Már 1567-ben Kővár ostromában részt vesz mint a „testőrgyalogság századosa" (praetorianorum peditum centurio), sőt a küzdelemben meg is sebesül. Életútja egy ideig Vadas Mihályéval párhuzamosan halad, majd 1581. augusztus 6-án találkozunk ismét a nevével. Vadas Mihálytól eltérően valószínűleg nem ment ki Lengyelországba urával, Báthory Istvánnal, hanem Erdélyben maradva szolgált tovább az „erdélyi vajda" udvarában. Ezt látszik alátámasztani tisztsége, valamint az a tény, hogy a Báthory István mellett Lengyelországban szolgálók között nem találkozunk a nevével. Sasa János erdélyi udvarban betöltött szerepére világít rá Antonio Possevino, amikor Erdély vallási állapotát, problémáit és azok megoldását taglalva a Dávid Ferenc elítélése és börtönben elszenvedett halála ellenére is továbbélő „ariánus" [unitárius] tan elleni hatékony fellépést sürgeti: „Kornis huszti várkapitány, Tornyai Tamás lugosi bán, Sasa János, a fejedelmi gárda kapitánya {Govanni Sasa capitano della guardia del principe) , Vas György kolosi főispán, másokkal egyetemben leledztek ebben a pestisben [az arianizmusban], de bírva a hatalmasok szeretetét, nemcsak megmaradtak istentelenségükben, hanem másokat is megerősítettek benne". Nyilvánvalóan az ariánus hit kiemelkedő fontosságú képviselőit sorolja fel Possevino, nevük és tisztségük megjelölésével. Az udvari gyalogság kapitánya tehát meglehetősen ismert személyiség lehetett, aki tisztségének sajátosságaiból fakadóan (szolgálatát nagyrészt az udvarban látta el, gyakran teljesített veszélyes és bizalmas megbízást) „bírhatta a hatalmasok szeretetét", és nemcsak megőrizhette hivatalosan elítélt meggyőződését, de terjeszthette is azt. Tisztségéről, személyéről szólva feltétlenül említést érdemel, hogy a Capitaneus peditum Aulae Illustrissimi Principis Transylvaniae („az erdélyi fejedelem udvari gyalogjainak kapitánya") először Sasa János címei között, az igen becses adatokat tar„ Postquam meridionale exterioris arcis propugnaculum tormentis hostium adeo esset dirutum, ut duces el praefecti irrumpi posse putarent, Bebecus Joannem Sasam praetorianorum peditum centurionem, ac pedites mercede conductos. ut moenia aggrederentur, cohortatus, acerrimam oppugnationem instiíuit; uae quum aliquot horis durasset, et Caesariani scandentes certatim hostes pari virtute procul submovissent, tandem Trassylvani omissis e numero Suorum quamplurimis, et Sasa vulnerato receptui cecinerunt... " ISTVÁNFFY, 31. 84 Egy Lencsés György által tett bevallásban említik újra. A Gyulafehérvárott a Sajgó nevű szőlőhegyen (in promontorio Salygo vocato) lévő szőlő eladása ügyében a szomszédosok között elsőként Sasa Jánost „a fejedelem és somlyói Báthory Zsigmond erdélyi vajda puskás gyalogjainak kapitányát" (Egregius Joannes Sasa Capitaneus peditum pixidariorum Illustrissimi principis ac Domini Domini Sigismundi Bathori de Somlio vaivodae Transsilvaniensis) említik. F 2 1. 32-33. 85 Bár elméletileg fennáll a lehetősége, hogy a hiányos források miatt nem leltük meg nevét a Lengyelországban szolgálók közt, mindazonáltal nem tartjuk valószínűnek, hogy az Erdélyben már korábban is jelentős tisztet viselő Sasa János neve legalább a hadjáratok idején a lustrákban ne nyerne említést. 86 Sasa János tisztségét („a fejedelmi gárda kapitánya") az eddigiek alapján bizonyosan a fejedelmi testőrség kapitányaként értelmezhetjük, hiszen a francia és olasz nyelvű források az általunk ismert esetekben ezt a terminológiát használják. L. a pápai követjelentéseket (1592, 1595) és az 1594. évi események francia leírását: HÓDOS, 2.. 6., VERESS, 1909.21. VERESS, 1925.45. 87 POSSEVINO, 189., 259. Mivel a Dávid Ferenc halála (1579. nov. 15.) után kialakult helyzet jellemzéséről esik szó, az ettől az időponttól a „Transilvania" elkészültéig, 1584-ig terjedő időszakra vonatkozó archontológiai vonatkozású vélekedésünket — Sasa János erdélyi tisztségviselésének időhatárairól — erősíti meg.