Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.
10 Forrásközlések gyűléseket, a territoriális tisztségviselők, a vajda és a bánok esetében ez könnyebben ment. 1409 után már a nádorok sem emlegették azt, hogy a közgyűlés összehívása nádori tisztüknél fogva illeti meg őket. A korai, megyésispán által tartott gyűlések csak látszólag térnek el azoktól, melyeket a bárók vezettek. Bizonyára fraternálisabb hangulat uralkodott egy ilyenen, mint amikor a nádor vagy legalábbis nevében az alnádor érkezett meg a királyi udvarból, a lényeg mégsem ez volt. A közgyűlési okleveleket a megyei írnokok állították ki, akik nem tartoztak a korszak legképzettebb tollforgatói közé. Megyei oklevelet, korábbi tanulmányaikra visszaemlékezve, egyszerűbb hiteleshelyit még csak-csak tudtak szerkeszteni, de honnan ismerték volna a kúria finom szóhasználat? Ez az oka annak, hogy az 1346. évi szabolcsi jegyzék formulás részeiben mindenben eltér a későbbi hasonló oklevelektől. Minden tekintetben közelebb áll egy megyei kiadványhoz, mint a központi bíróság — hiszen a közgyűlés nem megyei bíróság volt, hanem „helyszíni tárgyalás" — okleveleihez. A zalai oklevél intitulatioja tehát a korábbiakhoz képest újdonság. A középkori logika szóhasználatával élve ez azonban csupán forma, amely a tartalom kifejezésére szolgál. A tartalom pedig az, hogy eddig a király parancsára — de nem az ő képében — kiszállt egy méltóság pl. Zalába és egyedül hozott ítéletet. Ennek során azonban — legalábbis ami a levelesítést illeti — mások is ott álltak mellette. Az a registrum, amit a szolgabírák és esküdtek, néha az alispánok átnyújtottak, még csak előterjesztés volt, igaz, ezen szinte alig változtattak. ítélet akkor lett belőle, amikor a közgyűlés vezetője azt kihirdette és ítéletlevelét megpecsételte. A közgyűlési eljárás ily módon sok hasonlóságot mutat az ország congregatio generalisaival, az országgyűlésekkel, az összegyűltek ott is tanáccsal (consilium), ha kellett segítséggel (auxilium) álltak az uralkodó rendelkezésére, az országgyűlés eredményeként meghozott törvényekhez pedig hozzájárulásukat (consensus) adták. Eme consensus formája a korábbi közgyűlések során az ítéletlevél pecsételési záradékában található meg. A korán formulává merevedett szóhasználat így hangzott: „Mi pedig, a fent említett X megye alispánjai és szolgabírái a nádor úr mondott közgyűlésén részt vettünk, minden egyes előbb említett dolgot a nádor úrral a megye közösségének közös tanácskozásával végeztünk el, és ennek bizonyságára pecsétjeinket a nádor úr jelen oklevelére ráfüggesztjük." 21 Ez a záradék csak ritkán maradt el, az azonban sokszor előfordult, hogy ennek ellenére csupán egyetlen pecsétet nyomtak az oklevélre, a közgyűlés vezetőjéét. Még az is megesett, hogy egy oklevél ugyanazon írnok írásával két példányban maradt ránk, az egyiken rajta van a pecsételési záradék, és több pecsét látható rajta, a másikból azonban hiányzik a corroboratio, és csak a nádor pecsétjét tették rá. 1486 előtt tehát csupán egyetlen bíró hozott a levelesítéskor ítéletet, a me„Nos itaque vicecomites et iudices nobilium predicti comitatus de Zabolcs premissi congregationi ipsius domini palatini interfuimus, premissa omnia et quivis singula premissorum cum eodem dominó palatino commune consiiio universitatis nobilium dicti comitatus ordinantes et in testimonium sigilla nostra presentibus litteris ipsius domini palatini duximus apponenda." Szabolcs 1349. Három évvel az említett, eltérő formulák közt kiállított szabolcsi jegyzék elkészülte után már egy újabb szabolcsi gyűlésen ezt írta Miklós nádor. Ezután ezt a pecsételési záradékot formulaként, néhány szavas változással 1481-ig figyelemmel tudjuk követni. Zágráb 1481. 22 Abaúj 1406. A záradék ellenére hiányzik a szolgabírák pecsétje: Szabolcs 1349., Zala 1357., Sáros 1366., Gömör 1381., Torna 1381., Vas 1409., Zemplén 1436. Ezzel szemben a záradék hiányzik, mégis több pecsét látható az oklevélen: Ung 1363.
