Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században / 99–131. o.

100 Közlemények Az egyik legfontosabb forrástípus, a fejedelmi kancellária által kiadott jogbiztosító iratok hiteles másolatait tartalmazó úgynevezett királyi könyvek sorozata is csak Báthory Zsigmond fejedelemségétől számítva mondható viszonylag folyamatosnak, ígf ezt pél­dául a hiteleshelyi jegyzőkönyvek jóval teljesebb állagának vizsgálata egészíthette ki. A rendelkezésünkre álló források zöme személyes — főképpen birtokjogi — vonatkozású. Ez az udvari hadak vezetői esetében segítségül szolgált életútjuk, vagyoni, társadalmi vi­szonyaik — így is meglehetősen vázlatos — ismertetésében, azonban a szervezet egészé­re vonatkozólag kétségkívül bizonyos egyoldalúságot eredményezett. A szervezet egészére vonatkozó forrással — például működési szabályzattal — a 16. században nem találkoztunk. Az udvari hadszervezet leginkább a — sajnos meglehetősen kis számban ismeretes — fizetési lajstromokban jelenik meg. A különféle mentességek viszont egyaránt tükrözik az egyén helyzetét és többnyire azon közösségét is, amelynek tagjaként a kiváltságot élvezte. Mindazonáltal bizonyos problémák, például a szervezet fejedelmi udvarban betöltött sokrétű funkciója vizsgálatakor az egykorú vagy közel egy­korú 16-17. századi történetírók műveire támaszkodhattunk. A fentiek ismeretében a kutatás jelenlegi szintjén nem is vállalkozhattunk többre, minthogy néhány, az erdélyi fejedelem udvari hadszervezetével kapcsolatos — alapve­tőnek vélt — kérdést vessünk fel és a rendelkezésünkre álló forrásanyag engedte módon megválaszoljuk azokat. 1. Az udvari gyalogság szervezete Trócsányi Zsolt csak az udvari fő- és alkapitányok, valamint az udvari gyalogok kapitányai archontológiáját tette közzé, de munkájában az egyes tisztségek feladatkörét is igyekezett meghatározni. Az udvari főkapitányok a fejedelem állandó seregének, az ud­vari hadaknak főparancsnokai, gyakran egyben az ország generálisai is voltak, időnként csak mint az udvari lovasság főkapitánya szerepelnek, míg az udvari alkapitányok fela­datkörét címük jelzi. Az udvari gyalogok, azaz a fejedelmi testőrgyalogság kapitányai időnként az udvari főkapitányoknak, időnként a fejedelemnek voltak alárendelve. E meghatározásokat kiindulópontként elfogadva, figyelmünket mindenekelőtt a terminoló­giai, szervezeti problémák tisztázására összpontosítottuk. Az udvari hadak első említése szűkszavúsága ellenére is figyelemreméltó. Az 1557. november 21-én Kolozsváron tartott tábori országgyűlés végzései között olvashatjuk a következőket: „őfelségéik, ha nélkülözni tudják őket, méltóztassanak udvarukból udvari lovasokat és gyalogosokat kiküldeni, valamint a városokból és kamarai helyekről bizo­nyos számú puskást kirendelni és hadba küldeni." 3 Több lényeges sajátosság már ebből a nem túl terjedelmes forrásból is kitűnik. Az udvari had lovasságból és gyalogságból ál­lott, szolgálatukat az uralkodó udvarában teljesítették, ahonnan szükség esetén annak engedélyével hadba is vonulhattak. „Maieslates quoque suae si quibus carere poterunt, dignentur ex aula earum aulicos suos equites etpedites emittere, ac de civitatibus et locis camerarum certum numerum pixidariorum ordinare ac in expedicionem destinare". EOE II. 86.

Next

/
Oldalképek
Tartalom