Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.

H, Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században 169 löcajtó feltörését követően sikerült elmenekülnie a kapitány haragja elől.

183 A polgárság felháborodása, amelyet a lelkészük és a tanítványa elleni retorziók okoztak, olyan mértékű volt, hogy az 1554 végén a városba kiküldött királyi biztosoknak Feledy már amiatt mentegetődzött, hogy kénytelen volt a katonaságot a templom köré gyűjteni, hogy a város utcáiról a főtérre özönlő fegyverekkel felszerelt lakosságot féken tarthassa. Az eseményekre visszaemlékező kapitány véleménye szerint elsősorban a még mindig börtönben ülő egykori ferences szerzetes, Johann Sommer és Ormándy Demeter miatt a polgárság további megmozdulásaitól jobban kell tartani, mint a külső támadástól.

184 Feledy utóda, Tharnóczy András már 1554-ben királyi biztosként is a katolikus megújhodás képviseletében lépett fel a felső-magyarországi városszövetség ellenében,

185 és az őt követő főkapitányok, illetve a város vezetése közötti viszony továbbra sem lehetett viszálytalan a vallási kérdésekben. Noha Thelekessy Imrénél a protestantizmus hívei valamelyest még védelmet is találtak, Zay Ferenc kapitánysága alatt (a Verancsics Antallal történt megegyezést követően) Huszár Gál elfogatásakor az 1553-ban történtekhez hasonló látványos tumultuózus jelenetekre került sor.

186 A Zay okozta felzúdulást követően a vallás ügyében normalizálódott a helyzet a kapitányok és a kassaiak között, és a szintén az ágostai hitvallást követő Hans Ruebertöl, akit az elődje által üldözött Bornemisza támogatói közé sorolhatunk, a református vallást gyakorlók teljes védelmet élveztek.

187 A 16. századot lezáró „hosszú" háborúig — Giorgio Basta templomfoglalásáig — nincsenek adatok arra, hogy a főkapitányok a városi polgárságot vallásgyakorlásában akadályozták volna. Úgy tűnik, hogy a Bocskai felkelést követő évtizedekben ebben a kérdésben ismételten nyugvópontra jutott a főkapitányok és a polgárság közötti viszony. Igaz, a felekezetek ügyét a korábbinál nagyobb figyelemmel kísérte a városi lakosság, és minden arra utaló jel gyanúsnak számított, hogy az uralkodó tisztjei rá akarnák kényszeríteni a katolikus rítust a polgárságra.

189 A főként a Habsburgok rekatolizációs törekvéseit tükröző események mellett e témában az egyik legfontosabb kérdés az, hogy vajon mennyire korlátozták — ha egyáltalán volt erre módjuk — a főkapitányok a város lelkészválasztási privilégiumát. Erre utal Gregor Melczer panasza, aki 1572-ben azt sérelmezte a tanácsnál, hogy Christoph von Teuffenbach főkapitány saját prédikátorát akarta ráerőltetni a városra.

190 Mentő Gogreff pedig a Besztercebányára távozó Thomas Frölich utódaként Rueber ajánlásával szerezte meg a kassai lelkészséget, aki az 1579-től már a főkapitány udvari lelkészeként működő Gogreff és a Késmárkról Kassára érkező Mathias Thoraconymus, továbbá a Bels Benedek és a Pilcz Gáspár, illetve a felsöSCHULEK T.: Bornemisza Péter, 4-7., 126-127., NEMESKÜRTY I.: Bornemisza Péter, 24-27. A Bornemisza elleni vizsgálat jegyzökönyvét I.: SziMONlDESZ L.: Kassa és környéke vallásos helyzete. HKAHFU 1555. febr. fol. 104-107. ZovÁNYI .1.: A reformáció Magyarországon, 271. Az eddigi irodalom és levéltári források feldolgozásával az eseményeket legutóbbBOTTA ISTVÁN rekonstruálta. BOTTAL: Huszár Gál. 173-198. NEMESKÜRTY I.: Bornemisza Péter, 24-25.. 326., 334., 385., ill. SCHULEK. T.: Bornemisza Péter, 131132.. ZovÁNYI J.: A magyarországi protestantizmus, 176-177. Az is igaz azonban, hogy az országgyűlésen a tiltott felekezetek közé sorolt kálvinistákat a merev luteránus Rueber katolikus elődeihez hasonlóan üldözte. Uo. 181. PAUL1NYI0.: Adatok Kassa rekatolizálásának. AMKH 1.5221/26. Uo. 3129/85.