Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban / 77–98. o.

84 Tanulmányok mekeire hozott, de javaiból semmit nem hagyott rá, mintha idegen lett volna. A soproni Ulrich Loser orvos szintén megbocsátott végakaratában feleségének, és még 10 fontdé­nárt is hagyott rá, ha az asszony visszaadja a férfi első házasságából származó gyerme­kektől orvul elvett javakat. Gilig Satler neje, Asanna is elengedte férje vétkeit, sőt saját rokonságának is megtiltotta, hogy a férfit a továbbiakban rágalmazzák. 31 A nős férfiak, illetve a férjes nők végrendeleteinek többségében a házastársukra ha­gyott javak mértéke attól függött, hogy az hajlandó volt-e tisztességesen gondját viselni közös és mostohagyermekeiknek, és hogy taníttatta-e őket. Cristoff Popp szűcsmester rendelkezése szerint feleségének kellett nevelnie a férfi első házasságából származó lá­nyát. Ha azonban a két nő nem jönne ki egymással, a lány szolgáljon más családnál, és úgy keresse meg a kenyerét. 32 Kuntz Frank pékmester így szólította meg feleségét: „Kérlek téged, szeretett feleségem, Anna, hadd ajánljam gondjaidba fiamat, Hansot. Ha pap lenne belőle, segítsd lehetőségeidhez mérten...". Hans Neuhauser felesége, Appolo­nia kifejezetten iskolába küldést írt elő („sol es zu schuel lassen gen"), hozzátéve, hogy ha a férje újra megházasodna, és a gyermek emiatt valamiben hiányt szenvedne, a vég­rendelet végrehajtói vegyék magukhoz. Kathrey Schwarzentalerin egy olyan gyermeket ajánlott második férje gondoskodásába, akit maga is mostohaként vett át első férje előző házasságából. 33 Az egyházi pályára lépést külön adományokkal is ösztönözték, melyeket azonban visszavontak és más kegyes célra rendeltek, ha a kiválasztott ifjú mégsem követ­te a neki szánt életutat. Az ilyen esetekben tehát nem annyira a személyes gondoskodás, mint az örökhagyó lelki üdve biztosításának egyik módja volt a fő szempont. Az újraházasodások, mint fentebb említettük, igen gyakoriak voltak, különösen a kézművesek körében, megerősítve azokat a szakmai kapcsolatrendszereket, amelyek az özvegy elhunyt férje körül kialakultak. 34 Újraházasodásnál az is gyakoribb volt, hogy a nők rangjuk alatt házasodtak, mint az első párválasztáskor. Azok az özvegyek, akiknek kisgyermekeik voltak, még inkább készek voltak az újraházasodásra, mint gyermektelen társaik. A gyermekek gyakran az új férj számára is vonzerőt jeletettek, hiszen rendszerint az ő kezébe került az árvák vagyonának kezelése. 35 Az özvegyen maradás mellett viszont az szólt, hogy sokszor a férj úgy rendelkezett: felesége csak addig élvezheti maradéktala­nul közös vagyonukat, amíg nem házasodik újra. Ha az asszony feladta özvegyi állapotát, vagyonát azonnal meg kellett osztania gyermekeivel vagy az örökség egy részét egyházi célokra át kellett engednie. 36 PT 149v: ,. Vergib ich durch Gots willen meiner hawsfrawn von wegen der töd so sy an mir und meinen kindt pegangen hat, und ist das mein entlichen willen und meinung das mein hausfraw noch wie frembter hinfyr nigcz mer zesprechen und noch erben scholl von meinem gütt... ". 31 Ulreich Loser: HAZIJ.: i. m. II/l. 306-307., Asanna, Gilig Satlerin: HÁziJ.: i. m. U/1. 281. n PT 288. "PT 144r (Bécsben hunytéi); HÁZI J.: i. m. II/l. 136.; HÁZI J.: i. m. 11/6. 309-311. 34 A rendszert bemutató, példa értékű, részletes esettanulmány: KEENE, DEREK: Tanners' Widows 1300­J350. Medieval London Widows. Ed. C. M. BARRON-A. F. SUTTON. London-Rio Grande, 1994. 1-27., itt: 8. 35 L. erről részletesen: BARRON, CAROLINE M.: Introduction: The Widow's World in Later Medieval London. Medieval London Widows (vö. az előző jegyzettel) XIII-XXXIV., itt: XXIV. 3 így rendelkezett pl. az egyik leggazdagabb pozsonyi polgár, Bartholome Scharrach is 1453-ban. (PT 69v­70r). A feleségére hagyott egy szőlőt és az egyik mészárszékét is, de csak addig, amíg az asszony özvegyen maradt. Wolfgang Pruckslegel kézmüvesmester végrendelete pedig azt a másutt is gyakori kikötést lette,. hogy szerszámai csak akkor maradhatnak a feleségénél, ha az a szakmában házasodik újra. (PT 353) L. még STAUB F.: i. m. 469-470.

Next

/
Oldalképek
Tartalom