Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyének működése a Zsigmond-korban : a pannonhalmi konvent hiteleshelyének 1387 és 1437 között készült kiadványai a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban / 3–61. o.

Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyének működése a Zsigmond-korban 5 oklevelek közül az örök jogérvényre igényt tartó darabok függőpecséttel, privilegiális formában keltek, míg az egyszerűbb ügyekben hátlapra nyomott pecsét alatt, pátens ok­levelet adott ki a hiteleshely. A fassiók legegyszerűbb és leggyakoribb formája az ügyvédvalló levél volt, mellyel a bíróságok előtt megjelent ügyvédek megbízatásukat, a bevallást tevő felek pedig az ügylet érvényességéhez feltétlenül szükséges rokoni beleegyezést igazolták. 5 Mivel ezen típusú oklevelek funkciójuknál fogva eleve sem tartottak számot huzamos érvényre, ezért többnyire papírra írták, és felhasználásuk után általában megsemmisítették őket, legna­gyobb részük így csak utalásokból ismert. Az első eredetiben is fennmaradt ügyvédvalló oklevelét 1427-ben adta ki a pannonhalmi konvent. 6 Erre az oklevéltípusra egyébként nem vonatkozik az az elv, miszerint a hiteleshely saját ügyeiben nem adhat ki oklevelet: az apát vagy a konvent által folytatott perekben procuratoraik általában a konvent okle­velével igazolták magukat. A bevallások túlnyomó többsége birtokjogi tényeket foglal magába. A megszerzett jószágok védelmére a birtokjogban bekövetkezett minden változást, úgy mint az adomá­nyozást, adásvételt, elzálogosítást, cserét, örökösödési szerződést, végrendeletet igyekez­tek a hiteleshelyekkel írásba foglaltatni a későbbi támadások kivédésére. Az ebbe a cso­portba tartozó kiadványok zömét pátens formában adták ki, de az oklevélben foglaltak fontossága miatt gyakran a nagyobb tekintéllyel bíró, függőpecséttel megerősített privi­légium formát választották a felek. 8 Szintén a birtokjog körébe tartoznak, és pátens for­mában állították ki a jogtalan birtokfoglalások vagy néha a jogtalan királyi birtokadomá­nyozás ellen tiltakozó és azokat eltiltó okleveleket, a tartozások, bérleti díjak, jóvátételek megfizetéséről vagy hitbér, jegyajándék, illetve leánynegyed kiadásáról nyugtató levele­ket, az általában fogott bírák közbejöttével elsimított vitákról szóló egyezségleveleket, sőt egy esetben még egy birtokjogokat rögzítő oklevél pecsétjének megsérüléséről is vett fel bevallást a konvent. 9 II. Jelentések (relationes) A fassiók felvételével és írásbafoglalásával a hiteleshelyek lényegében a magánúton rendeződő jogeseteknél tanúskodtak. Ezek mellett a 13. század közepétől kezdve már megindult a közhatósági megbízásból végzett hiteleshelyi működés is. 10 Ilyen esetekben a peres felek egy, a konventhez intézett királyi parancslevéllel, illetve egy országos nagybíró megkeresőlevelével — melyek inkább csak formuláikban, mint jogi érvényük­ben különböztek egymástól — keresték fel a hiteleshelyet. Az országos hatáskörű bírósá­gok mellett az 1291. évi törvény 5. cikke szerint a megyei hatóságok is csak valamely 5 SZAKÁLYF.: i. m. 14. 6 1427. július 13.: Magyar Országos Levéltár (= MOL), Mohács előtti gyűjtemény (= DL) 43712 (szövegét I. a II. számú függelékben) WERBŐCZY ISTVÁN: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Bp., 1894, Reprint: 1990. II. rész, 13. cím, 8. §. 305 S SZAKALYF.: i.m. 14-15. 9 SZOVAK K.: i. m. 433. I0 ECKHART,F.: i.m. 535-551.

Next

/
Oldalképek
Tartalom