Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IN MEMORIAM - Lakos Ágnes: Kisfaludy Katalin (1949–1996) / 291

Kisfaludy Katalin (1949-1996) Kisbéren született 1949. július 7-én. A középiskola befejezése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-francia szakán folytatta tanulmányait, melynek során a levéltár szakot is felvette. így érdeklődése a levéltári terület felé fordult, és diplomáját már középiskolai történelem tanár, levéltáros végzettség megjelöléssel kapta. A szakma iránti elkötelezettsége nem a diploma megszerzéséig terjedt, életpályája jelzi töretlen érdeklődését. 1972 februárjától a Hadtörténeti Levéltárban segédlevéltárosként dolgozott mint a Honvédelmi Minisztérium és a demokratikus csapatanyag referense. Ekkor írta a Honvédelmi Minisztérium hivataltörténete, 1945-1948 címmel — kéziratban maradt — munkáját. Családi okok miatt állás változtatásra kényszerült, és a dunaújvárosi Intercisa Múzeumba került 1974 júliusától. Helytörténeti kiállítást készített a város 1945 utáni történetéről, közművelődési programokat szervezett. Amikor lehetősége nyílt, hogy levéltárba kerüljön vissza, élt vele és 1976 júliusától az Új Magyar Központi Levéltárban dolgozott. Feladata a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és az Országos Szövetkezeti Hitelintézet iratanyagának rendezése és selejtezése volt. Szervezeti változások után munkaköre a Külkereskedelmi Minisztérium és a hatáskörébe tartozó szervek anyagának referenciájára és gyűjtőterületi munkájára változott. Emellett megbízták az Új Magyar Központi Levéltár személyzeti feladatainak ellátásával, amiről egy év után lemondott. Az MTA Történettudományi Intézetétől 1977-ben megbízást kapott a Matthias Rex című könyv megírására, amely 1983-ban jelent meg. Újabb fordulattal 1984 márciusától a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban vállalt munkát, ahol a kecskeméti Klapka utcai részleg vezetője lett. Széles érdeklődési köre volt, egyszerre több téma levéltári kutatását végezte. Ennek eredményeként adták ki önálló kötetben a Nemzeti Bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén, 1944-1949 címmel egyik munkáját. 1985 júliusától lehetősége nyílt lakóhelyén, Nagykőrösön a Pest Megyei Levéltár fióklevéltárában elhelyezkedni. A kitartó munka, a szakma iránti elkötelezettség eredményei már jól megfigyelhetők itteni működésekor. Ekkor kezdett hozzá a PestPilis-Solt vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek regesztái 1712-1740 közötti sorozat szerkesztéséhez, regeszták készítéséhez. Módszertani útmutatót készített az iskolatörténet kutatásához, amely a Pest Megyei Levéltári füzetekben jelent meg. Munkája elismeréseként 1989-ben Kiváló Munkáért művelődési miniszteri kitüntetést kapott, majd később fölevéltárosi beosztást, főtanácsosi címet. A munkahelyi közalkalmazotti tanács megalakulásakor a kollégák egyhangúlag választották elnökké. Kecskemét önkormányzata (Közigazgatás és bíráskodás), 1686-1848 kötetével 1993-ban doktorált. A levéltári munka mellett foglalkozott helytörténettel. Fontosnak tartotta, hogy a politikai, gazdasági, társadalmi változások nyomon követése egy településen belül is szakavatortan legyen közreadva. Ilyen az Abony, 1944-1949 című tanulmánya is. A levéltári anyag rendezésekor felmerülő problémák és azok megoldásának lehetőségei hozták magukkal, hogy tapasztalatait szakfolyóiratban is közreadta. Munkásságát kötetek és tanulmányok minősítik. Segítőkésznek, figyelmesnek ismerhettük. Idő előtti halála fájdalmas és nagy veszteségetjelent, hisz olyan'kölléga távozott, akit sokan szerettek és tiszteltek. Lakos Ágnes