Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Oborni Teréz: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk.: Kovács András, Sipos Gábor, Bonk Sándor. Kolozsvár, 1996. / 279–283. o.

Irodalom 281 PAUL CERNOVODEANU két levelet közöl a Londoni Egyetem SQA3 intézetének könyvtárában lévő Paget-iratoknak nevezett gyűjteményből, amelyeket Thököly Imre írt 1698 nyarán Lord William Pagetnek, Anglia konstantinápolyi nagykövetének (16931702). F. CSANAK DÓRA azokat az előzményeket és körülményeket mutatja be, amelyek révén Teleki Sámuel 1805-ben megszerezte a Tacitus-corvinát, amely 130 évig volt a marosvásárhelyi gyűjtemény kincse, és amely ma a New Haven-i Yale Egyetem könyvtárában található. CSUKOVITS ENIKŐ egy Gentilis bíboros, pápai legátus kúriájában lefolytatott per vizsgálata kapcsán elemzi az egyházi bíróságok előtt hitelesnek elfogadott oklevelek körét. A per az erdélyi káptalan és bizonyos szász plébánosok és dékánok között folyt, 1309-ben. Az oklevelek egyházi perekben való felhasználásán túlmenően az erdélyi szászok egyházainak helyzetéről, a közjegyzői oklevelek szászok közötti elterjedtségének okairól is figyelemre méltó észrevételeket olvashatunk a szerzőtől. DEÉNAGY ANIKÓ a 18. századi erdélyi könyvgyűjtő asszonyok, de főként a 17. század legnagyobb bibliofil asszonya, iktári Bethlen Zsuzsanna tevékenységét fedi fel az olvasó előtt korabeli könyvjegyzékek, könyvbejegyzések alapján, amelyekből némelykor egy-egy könyv, sőt egy egész könyvtár sorsa tárul elénk. DEMÉNY LAJOS a székely lustrumok közül az adatait, információbőségét tekintve legértékesebbet, az 1614-ből fennmaradt marosszéki összeírást demográfiai szempontból veszi vizsgálat alá. Az adatokból az etnikai változásokra, a román és szász, valamint más nemzetiségű betelepülőkre és általában az egész Székelyföldre jellemző népességmozgásra vonatkozóan von le következtetéseket. DRASKÓCZY ISTVÁN egy, a 16. század első évtizedéből fennmaradt szászföldi összeírást mutat be, amelyet a besztercei városi jegyző készített a szász háztartások számáról, a hadi kiadások megoszlásáról, a vámbevételekről, a Szent-Márton napi census fizetéséről. A szerző más forrásokkal összevetve értékeli a feljegyzést, valamint az abban feltüntetett adatokat, megállapítja, hogy a jegyző több korabeli összeírás adatait összegezte vagy másolta át. EGYED ÁKOS az 1848-i agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés összehívásának körülményeit ismerteti meg az olvasóval. ENGEL PÁL öt 14. századbeli erdélyi alvajda életét, származását rekonstruálja igen gazdag forrásbázisra támaszkodva, és ebből von le következtetéseket az alvajdák társadalmi eredetére, vagyoni helyzetére vonatkozóan. GYÖRFFY GYÖRGY egy elveszettnek vélt oklevél utáni nyomozását ismerteti meg az olvasóval, majd közli is a Vencel szolgálatában álló Tamás alországbíró 1302. október 6-án kelt oklevelének teljes szövegét. IMREH ISTVÁN a székely faluközösségek életét, a közösség birtokában lévő földterület müvelésének rendjét, a birtoklás szokásjogi hátterét mutatja be a 17-20. század közötti időből származó forrásanyag alapján. JAKÓ KLÁRA arra hívja föl a figyelmet tanulmányában, hogy az újabban divatos reprezentáció-történeti kutatások vizsgátódásait ki kell terjeszteni az erdélyi fejedelmek temetkezési szokásainak, a ceremoniális rendnek és az ehhez kapcsolódó szimbólumrendszernek vizsgálatára is. A Szerző az irodalmi áttekintés és a forrásanyag számbavétele után két forrást közöl a témával kapcsolatban: az egyik a Magyar Országos Levéltár Tunyogi-Csapó gyűjteményéből való, és Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem temetési szertartását írja le, a másik német nyelvű szöveg ugyanerről pedig a gdanski Akadémia könyvtárának egyik kéziratában lelhető fel.