Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Mészáros Kálmán: Pest-Pilis-Solt vármegye a Rákóczi-korban. I–II. Közreadja: Bánkúti Imre. (Előmunkálatok Pest megye monográfiájához, 2) / 266–271. o.

Irodalom 267 Ipoly, valamint az attól délre fekvő nógrád-honti területek és Heves vármegye, nyugaton és keleten a Duna jobb, illetve a Tisza bal parti sávja, délen pedig a szerbek lakta Bácskaság határolja. E régió-szemlélet fő erénye, hogy összefüggéseiben mutatja be a Rákóczi-szabadságharc helyi eseményeit, hiszen: „Ha a régió bármelyik pontján történt valamilyen, főleg katonai esemény, ... az az egész körzetet mozgásba hozta." (8.) A Bevezetőben a Szerző áttekinti a Duna-Tisza köze helytörténetírásának historiográfiáját, majd módszertani útmutatót ad a helytörténészek számára. Végül a régión belüli tájegységek szerint válogatott bibliográfia következik, amely a Szerzőnek a legújabb szakirodalomban való jártasságáról és a nehezen hozzáférhető helyi kiadványok alapos ismeretéről is tanúbizonyságot tesz. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a Bevezető nem tér ki a forráskiadás elveire, a kutatómunka során szerzett tapasztalatokra és a lelőhelyek bemutatására. A kiadott források adatainak feldolgozása, az új eredmények összefoglalása pedig nyilván Pest megye készülő új monográfiájában lesz megtalálható. Maguk a források a két kötetben folytonos összefüggő lap- és sorszám szerint, de évenkénti bontásban követik egymást. Összesen 911 irat k :rül közlésre, de ezek között számos, már korábban kiadott irat kivonatosan szerepel. Arányosság figyelhető meg a források évenkénti mennyiségét tekintve, amit azért érdemes kiemelni, mert a korábbi feldolgozások és forráskiadványok gyakori hibája volt, hogy a szabadságharc tetőpontját követő 1708-1710. évek történéseit csak igen röviden mutatták be.

2 Ezzel szemben jelen műben a vaskosabb második kötet tartalmazza az 1708-1711. évi forrásokat. A Szerző körültekintő alapossággal válogatta össze forrásait. Erről az iratanyag lelőhelyek szerinti vizsgálata során bizonyosodhatunk meg: Pest megye Levéltára mellett a Magyar Országos Levéltár G és P szekciójából (a Rákóczi-szabadságharc levéltára és családi levéltárak, ez utóbbin belül főként a Károlyi család nemzetségi levéltára), valamint az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának Thaly-gyüjteményéből került közlésre a legtöbb forrás. Bár a régió-szemlélet következetes alkalmazása esetén szükséges lett volna Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Heves megyék Levéltárainak anyagát is átnézni, de az is igaz, hogy az ottani forrásokat elsősorban az adott megyék történetére vonatkozó kiadványban (és tegyük hozzá: az illető megyék által mozgósított pénzeszközök segítségével) célszerű megjelentetni. Mint említettem, nincsenek felvázolva a források átírásánál alkalmazott elvek, így azokról a Szerző több évtizedre visszanyúló forrásfeltáró és -publikáló munkássága alapján tájékozódhatunk. Máramaros vármegye Rákóczi-kori iratanyagának közzététele során Bánkúti Imre a kiadásról a következő összegzést adta: „a betűhív közlés és a teljesen mai írásmódra átjavított kiadás közt a középutat tartottuk leginkább célravezetőnek."

3 Ugyanitt hivatkozott a Magyar Országgyűlési Emlékek újabb sorozatához készült forrásközlési szabályzatra is.

4 Ez jelen esetben csak zsinórmértékül szolgálhatott, a Szerző ugyanis a szabályzatnak bizonyos elveit alkalmazta, míg másokat mellőzött. A szabály2 így pl. Kecskemét múlt századi monográfusa külön kötetben dolgozta fel a kuruc korszakot, és amíg 1703 második feléből 39, 1704-böl 64, 1705-ből 47, addig 1706-ból csupán 8, 1707-ből 5, 1708-ból 3, 1709-ből mindössze I, 1710-ből 7 és 171 l-böl ismét csak l iratot közölt az oklevéltárban.HORNYIK JÁNOS: Kecskemétvárostörténete, oklevéltárral. IV. köt. Kecskemét, 1866. BANKÚTI 1.: Iratok Máramaros .... i. m. II. BENDA KÁLMÁN: A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata. Századok. 108. (1974)436-475.