Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Pálmány Béla: A magyar törvényhozás levéltárának rövid története és mai tagolódása / 223–244. o.

Pálmány Béla: A magyar törvényhozás levéltárának rövid története és mai tagolódása 237 IV. Az Országgyűlés Irodája iratkezelése, irattározása (1956-1990) Az Országgyűlés hivatali szervezetében 1956 második felétől jelentős változások következtek be. Az SZKP XX. Kongresszusát követő Szovjetúnió-beli pártpolitikai harcok és ígérgetések közvetlenül befolyásolták a magyarországi kommunista vezetők sztálinista, illetve bizonyos változásokra kész csoportjai között zajló küzdelmeket. A moszkvai változások kiterjedtek a törvényhozó testület és a képviselők korábbi csekély hatalmi súlyának, bel- és külpolitikai szerepének némi növelésére is. így Rákosi Mátyás eltávolítása után az MDP is meghirdette a „dolgozó nép demokráciájának fejlesztését", és nyomban párthatározatok, különböző reformtervezetek születtek. Ezek egyike volt az Országgyűlés augusztus 2-án hozott,, 1956. évi 1. számú határozata az országgyűlés és az országgyűlési képviselők munkájáról". A határozat hangzatosan kimondta a „dolgozók teljhatalmát megtestesítő" Országgyűlés — korábban teljesen formálisan gyakorolt, de az alkotmányban kimondott — törvényhozó, egész államszervezetet és jogéletet, illetve a kormányzást ellenőrző, irányító feladatkörei hatékonyabb ellátásának szükségességét. A törvényhozó testületek munkamódszereiben a legjelentősebb változást az Elnöki Tanács „túlhatalmának" korlátozása, az Országgyűlés törvényalkotó működtetését kikerülő törvényerejű rendeletek számszerű csökkentése, illetve az új Ügyrend elfogadása jelentette. A képviselők érdemleges munkájának a visszaállítása érdekében a választókkal való kapcsolattartást az ekkor létrehozott megyei képviselőcsoportok útján, a törvényelőkészítésben való tevékenyebb részvételt pedig az országgyűlési bizottságok számának növelésével és állandó működésük biztosításával szándékoztak megteremteni. Természetesen szó sem volt a képviselők választásának, működésének szabaddá tételéről, továbbra is a pártszervezetek és a népfrontbizottságok ellenőrizték, irányították politizálásukat. Az új Ügyrend előírta az Országgyűlés hivatali szervezetének függetlenítését a NET titkárságától és az országgyűlés elnökének alárendelt adminisztratív szerv, azlroda létrehozatalát, melynek fő feladatát képezte képviselők és a bizottságok munkájának segítése, a nyilvántartások vezetése, a plenáris és bizottsági ülések jegyzőkönyveinek elkészítése. Az Iroda, noha a szervezeti és személyi beosztásra vonatkozó tervek már 1956 augusztus-szeptemberében elkészültek, a tényleges hivatali működést csak a magyar forradalom és szabadságharc eltiprása után, 1957. február l-jével kezdte meg. Az Iroda kommunista vezetői első feladatként — az MSZMP ideiglenes intézőbizottsága „kétfrontos harcot" meghirdető iránymutatásának megfelelően — segédkeztek a rákosista, illetve a forradalom idején nyíltan Nagy Imréék mellett kiálló képviselők kiválasztásában és mandátumukról való „lemondatásában", amit az 1957. május 9-én tartott plenáris ülés hagyottjóvá. Az Iroda 129 alkalmazottal kezdett dolgozni. Az elnök (mellé kiemelve azlnterparlamentáris Unió magyar csoportja) és az alelnök titkárságai kivételével az Iroda vezetői (1957-től Mónus Illésné, 1960-tól Vass Istvánné, 1973-tól Töröcsik Gábor) alá rendelték a bizottságok és a képviselőcsoportok ügyeit intéző 3 „politikai" szervezeti egységet (összesen 15 fővel) valamint a legnépesebb, könyvelési, műszaki és gondnoki feladatokat