Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Pálmány Béla: A magyar törvényhozás levéltárának rövid története és mai tagolódása / 223–244. o.

226 Közlemények majd a Helytartótanács tanácsosi címét elnyerve az ország „diplomatikai-statisztikai történésze" lett. Évtizedeken át, többnyire saját költségén kutatta fel és másolta az ország levéltáraiban rejtőző jogtörténeti dokumentumokat, irodalmi emlékeket, történelmi munkák kiadatlan kéziratait. Széles körű érdeklődése kiterjedt a régi országgyűlések fennmaradt emlékeinek feltárására, lemásolására is. Pótolhatatlan fontosságú munkája a„ Vestigia comitiorum apud hungaros ab exordio regni eorum in Pannónia usque ad hodiernum diem celebratorum" hiteles, okleveles forrásokból álló, először 1790-ben könyv formában is kiadott, majd három pótkötettel 1798-1801 között kiegészített forrásgyűjtemény (Supplementum advestigia comitiorum...). Az idős Kovachich Márton Györgyöt az országgyűlésnek az 1808:4 te. alapján létrehozott, a bandériumok rendezésére hivatott bizottsága megbízta a nemesi felkelések történetére vonatkozó köziratok és hiteles történelmi emlékek törvény szerint előírt feltárásával. A sikeres kutatóutat 1810 és 1815 között, akkor még serdülőkorú fiával, József Miklóssal együtt végezte el. Kovachich a teljes, 300 kötetből álló iratgyűjteményt a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. Gyurikovits György (Ivanóc, 1783-Szentgyörgy, 1848) bölcsészeti és jogi tanulmányok után fiatalon uradalmakban gazdatisztként kereste kenyerét, de érdeklődése és tanára, a genealógus Lehoczky András a történelem búvárlása felé irányították. Végre révbe jutván, Pozsonyban kapott bírói állást, sőt a kiváló felkészültségű tudóst városa követnek küldte az 1825-1827., 1830-1831., 1832-1836. és 1839-1840. évi országgyűlésekre, ahol a naplóbíráló bizottság tagja volt, 1832-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjává választotta. Negyven éven át minden szabadidejét és pénzét ritka könyvek és kéziratok beszerzésére, másolására fordította, történeti és leíró statisztikai tanulmányok sorát írta. Az országgyűlések történetének feltárása terén örökérvényű munkát végzett, amikor 1804 után lemásolta és összegyűjtötte az 1608 és 1765 között tartott 24 diéta jegyzőkönyveit és aktáit. Eme 28 saját kezűleg hitelesített kötet még a 19. században az Országgyűlési Könyvtár tulajdonába került, és ma is a Magyar Országgyűlések írásai Gyűjtemény egyik, régi, ritka könyvekkel kiegészített külön gyűjteményét alkotja. Az Archívum Regi mint intézmény elsősorban az országgyűlési követeknek és az 1790-1836 között működő rendszeres bizottságoknak állott rendelkezésére, de más rendi szervek is használták anyagát.

6 Az 1848. áprilisi törvényekkel szentesített polgári jogrend és államszervezet kiépítésejegyében az 1848:4. te. előírta, hogy a népképviseleti országgyűlés három évre megválasztott képviselőházának követei évenként, Pesten tartsák üléseiket. Szükségessé vált így az állandó hivatali szervezet kiépítése, olyan fizetett tisztviselők alkalmazása, akik ellátják a ház működtetésével járó feladatokat. Már a korábbi, Pozsonyban tartott országgyűléseken is szükség volt hozzáértő emberekre, akik ellátták a napló nyomtatás előtti szerkesztését, a tárgyalásokhoz szükséges törvények és iratok előkeresését és a t. Ház asztalára helyezését, végül felügyeltek a ház rendjére. Kovachich József Miklós levéltárnokra, mint az országgyűlés első fizetett tisztviselőjére hárult mindez a nagy mennyiségű feladat. Emellett a budai Archívum Regni és a koronázó város között „ingázva" biztosította az iratok bemutatását. 1840-től „az Ország Levéltárnoka" ideiglenesen részt vett a főrendi táblán is bevezetett napló szerkesztésében, a hitelesített naplókat 1870-ig ö irattározta. 1847-ig ezenfelül neki kellett gondos' VÉRTES GYÖRGY: AZ Országgyűlési Könyvtár Magyar Országgyűlések írásai Gyűjteménye. Bp., 1962.