Levéltári Közlemények, 68. (1997)
Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Pálmány Béla: A magyar törvényhozás levéltárának rövid története és mai tagolódása / 223–244. o.
224 Közlemények Szintetikus jellegű adatai kiterjednek a levéltári intézmény létesülésére, az anyag jelzeteire, címére, korára, terjedelmére és tagolódására. A levéltár mint terminus technicus közismerten hármas jelentésű fogalom. Mi az alábbiakban mindhárom értelemben — mint intézménnyel (szervezeti egységgel), mint magas szintű irategyüttessel és egy kicsit mint épülettel — is kívánunk foglalkozni. 2 A magyar törvényhozó testületek — egy- vagy kétházas országgyűlések, egykamarás nemzetgyűlések — több évszázados működése során keletkezett levéltári irategyütteseknek és a kezelésüket végző intézményeknek elég szerteágazó múltjuk van, jelenleg is több intézmény őrzi közel négyszáz évre visszanyúló irategyütteseiket. Tekintettel a kalauzok tájékoztató segédlet jellegére, az alábbiakban áttekinteni, legalább is jelezni törekszünk minden fontosabb eseményt és keletkezett irategyüttest, amely forrásanyagul szolgálhat a magyar parlamentarizmus újkorának (1608-1848), legújabb (1848-1990) és jelenkorának kutatói számára. A magyar parlamentek történetével 1950 és 1990 között a történészek alig foglalkoztak, az államtudomány hivatalos marxista álláspontja pedig valótlanságokat állított a polgári korszak törvényhozásáról. A legutóbbi években megélénkült a jogtudományt, államigazgatás-tanokat elsajátító egyetemisták és tudományos fokozatot szerezni kívánó fiatal szakemberek érdeklődése a törvényhozók és testületeik működésének történeti fejlődése, problémái iránt. Eme örvendetes figyelem elé kívánunk lépni e kalauzzal. I. Az első másfélszáz esztendő (1723-1874) Magyarország Habsburg királyai és a magyar kiváltságos rendek a Rákóczi-szabadságharcot lezáró, kölcsönösen elfogadható kompromisszummal kötött szatmári béke után az 1715. és 1723. évi pozsonyi országgyűléseken rendezték egymáshoz való viszonyaikat. Egyfelől III. Károly ünnepélyesen megerősítette a „hű karok és rendek" összes ősi jogait, szabadságait, mentességeit és kiváltságait, és kötelezettséget vállalt azok jövőbeni megtartására is (1715:2. te), másfelől a magyar főpapság, a mágnások és a megyei köznemesség a Pragmatica Sanctióval elismerte az osztrák uralkodóház nőágának örökösödési jogát a magyar koronára (1723:2. te). Korábban többször megtörtént, hogy az abszolút királyi hatalomra törő uralkodók évtizedekig nem hívtak össze országgyűléseket, ám 1715-ben (14. te), majd 1723-ban (7. te.) is beleegyeztek, hogy a jövőben háromévente összehívandó törvényhozó gyűlések alkalmával a magyar rendek előadhatják alkotmányos sérelmeiket is. Az államszervezet korszerűsítése és szakszerűbbé tétele jegyében, valamint az ország törvényeinek érvényesítése érdekében az 1723. évi 97., 101. 102. és 112. tc.-ek Királyi Helytartótanácsot hoztak létre, amely csupán a királytól és az országgyűléstől függő, az országgyűlési végzéseket a vármegyék és városok útján foganatosító kormányszékként működött, a nádor elnökletével. 3 A rendek e reformok körében szükségesnek látták, hogy — egyelőre Pozsonyban az Országházban — általános országos levéltárat állítsanak fel. Az intézmény, azArchivum 2 EMBER GYŐZŐ: Levéltári terminológiai lexikon. Bp„ 1982. 5-1., 14-55., és 14-88 sz. fogalmak. 1 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1657 1740. évi törvénycikkek. Szerk.: KOLOSVÁRI SÁNDORÓVÁRI KELEMEN-MÁRKUS DEZSŐ. Bp., 1900. 429.. 447., 563-569.,571-572.. 643., 647.
