Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17. századi Magyarországon : a magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez / 199–221. o.

Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16-17. századi Magyarországon 221 évi 35. artikulus értelmében a nádor bíróságán történő megbüntetését' — ez azonban eddigi ismereteink szerint nem történt meg. Az Ipoly-parti kis Damásd várának elestét ugyanakkor az 1640-es években a bányavidéki végvidék főkapitányának hadiszéke is több ízben megvitatta.

115 A végső ítéletet az 1647. évi 64. törvénycikk szerint— az említett 1601. évi 35. artikulusra hivatkozva— ekkor szintén a nádor ítélöszékének kellett meghoznia. Ez azonban még nyolc esztendővel később sem teljesítette feladatát, jóllehet az újabb országgyűlés ismételten felszólította Damásd elvesztőinek megbüntetésére."

6 A bírák azonban — miként az egész törökkor folyamán— a későbbi esetekben sem siették el a halálos ítéletek kimondását és végrehajtatását, hiszen Érsekújvár 1663. évi feladója, Forgách Ádám is elkerülte a bitófát. A bécsi katonai vezetés által összehívott haditörvényszékek ezzel szemben valódi katonai bíróságokként járván el általában példát statuáltak és a kapitányok mellett az őrség minden egyes tagját büntetéssel sújtották. Annak azonban, hogy a rendek az ország törvényeinek és kiváltságaiknak védelmében a törökkorban sikerrel őrizték meg a magyar várfeladók feletti bíráskodás jogát, a 20. századi történész számára is van egy maradandó eredménye: az 1603-ban uralkodói kegyelmet nyert gersei Pethő Gergely „ Rövid magyar krónikája" — az a nevezetes magyar nyelvű história, melyben Babócsa egykori főkapitánya a végvár 1600. évi feladásáról szégyenében olyannyira hallgatott. 114 CJ//, 228-229. 11;,

MOL P 287 Családi levéltárak, Forgách család gácsi ágának iratai, Jelzeles iratok Series II. Fasc. HH. (42. cs.) fol. 197-209. Az ügy részletes lei rásaJAKUS LAJOS: Damásd vára „azpogány ellenség torkában". Régészeti tanulmányok Pest megyéből. Szerk.: IKVAI NÁNDOR. Szentendre. 1985. 529-531. (Studia comitatensia, 17.) 116 CJH, 466-467. és 1655: 21. te. 594-595. Ezt követően azonban Keszi János vicekapitányt állítólag halálra ítélték és kivégezték. JAKUS L.: Damásd vára i. m. 531.