Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17. századi Magyarországon : a magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez / 199–221. o.

Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16-17. századi Magyarországon 213 dás gyakorlatában a 16. század elejétől fokozatosan ment végbe és vezetett a babócsaiak példáján ismertetett „két bírói fórumos" ítélkezési rend kialakulásához. Miként azt az említett 1462. évi 2. te. 11. §. és 1495. évi 4. te. 9. §. tanúsítja, a várfeladók tettét már a XV. század közepén hűtlenségnek minősítették, amiért az elkövetőkre a fej- és jószágvesztés büntetése várt. Ennek egyik korai példáját az 1510-es évekből ismerjük, midőn Matucsinay Tamás Szrebernik, Tesány és Szokol várak 1512 őszén történt elvesztéséért hűtlenség bűnébe esett, mivel azok — miként az oklevél állítja — „gondatlansága és hanyagsága, valamint ugyanazon várakban általa ez időben tartandó csapatok és őrségek hiánya miatt jutott a törökök kezére". Vele ellentétben azonban ez idő tájt számos árulónak sikerült elfutnia és így a büntetést elkerülnie, ezért az 1518. évi bácsi diéta 30. cikkelyében sürgette, hogy ezeket újból proszkribálják, ezzel tartván vissza a várak kapitányait hasonló cselekedetektől.

80 Az ítélkezés módjára és gyakorlatára Mohács előtt a legkiválóbb példát a Nándorfehérvár és Szabács várának 1521. évi feladását követő események szolgáltatják.

81 Miután augusztus 29-én Nándorfehérvár több mint két hónapos— valóban példás — helytállás után elesett, az annak megsegítésére pusztán látszólag igyekvő II. Lajos és tanácsosai szeptember végén a mohácsi tábori gyűlésen tárgyalták meg az árulás ügyét. A jelenlevő Szeremi György leírása szerint a prelátusok és a bárók törvényszékbe ültek össze és úgy találták, hogy az ifjú Török Bálint bán bűne a vár eleste.

82 Csaknem ugyanezt mondta ki a november második felében tartott budai országgyűlés is, noha Török mellé a bűnösök közé sorolta az ostromtól hozzá hasonlóan távolmaradt Héderváry Ferenc bánt, továbbá lekcsei Sulyok Istvánt, Szabács elestéért pedig Sulyok Balázst. Mivel beidézését követően a diétán egyik említett főtiszt sem jelent meg, a fent részletezett dekrétumokra hivatkozva a rendek külön törvénycikkben — miként a Héderváry feletti, alább említendő ítéletlevél állítja — „absqueprocessu legittimo" hűtlenné nyilvánították őket és birtokaikat elkobzásra ítélték, melyekből azután II. Lajos 1522-ben szép számmal osztogatott 7>1 Terjedelmi korlátok miatt természetesen nem szólhatunk minden jelentősebb várfeladás eseményéről (sajnos törökkori történelmünk bővelkedik ilyenekben), pusztán azokról, melyek kapcsán magáról az ítélkezésről is maradtak fenn nagyobb számban források. ..ob incuriam et negligenciam suam defectumque gencium et custodum per ipsum protunc in eisdem castris lenen debentium ad manus Turcorum ... devenisse dicuntur. " MOL Diplomatikai fényképgyűjtemény (= Df.) 233 415. 1520. júl. 1., Buda. (Az oklevélre Engel Pál hivta fel figyelmemet. Segítségét tisztelettel köszönöm.) "° CJH. 766-767. 81 Mindezekre I. SZAKALY FERENC: Nándorfehérvár. 1521: a vég kezdete. In: ZAY FERENC: AZ Lándorfejírvár elveszésének oka e vöt, és így esötl. S. a. r.: KOVÁCS IVÁN. Utószó: SZAKÁLY FERENC Bp.. 1980. 83-163.. UŐ: Nándorfehérvár 1521-es ostromához. Egy királyi adománylevél köztörténeti tanulságai. UK, 25. (1978) 484-499.. KlSS LAJOS: Nándorfehérvár bukása. (1521.) HK, 2. (1889) 389-440. és 546-612.. WENZEL GUSZTÁV: A Hédervári Ferenc jószágai fölötti per és ítélet !523-ban. Adalékul Magyarország azonkori köz- és jogtörténetéhez. Magyar Történeti Tár, 6. (1859) 3-80. Wenzel ezen tanulmányában azt az ítéletet közli, mely 1523. szeptember 15-én Werbőczy István személynöki székén született Héderváry eladományozott birtokainak vitás kérdéseiben — ez azonban nem azonos a hűtlenségét kimondó szentenciával. " „Hic dicebant vt cujus culpa esset arx Nándor-Álba perdita: et celebrabatur jus. et sederunt in tribunal, et arbiteri ita inuenerunt. quod culpa inesset Valentini Therek. " Szerémi György II. Lajos és János királyok káplánja emlékirata Magyarország romlásáról 1484-1543. Közű: WENZEL GUSZTÁV. Pest. 1857. 99-100. (MHH II. Scriptores !.) Vö. mcgEnyingt Török Bálint. Bev. és a forrásokat közzéteszi: BESSENYEI JÓZSEF. Bp., 1994. VI1-VIII. és 4.: No. 2. és Kiss L.: i. m. 605-606.