Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17. századi Magyarországon : a magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez / 199–221. o.

Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16-17. századi Magyarországon 21 l sem soha ott meg nem esküdtem. Tudom aztot és emlékezem róla, hogy mikor az kapitányságba bevittek, az két ujjomat fölmutattatták velem, de amellett csak egy szóval sem esküdtettek. Magyarországban pedig mindenről szokott formált juramentális vagyon, és mivelhogy én magyar nemzet vagyok, esküdtetett volna az mi módunk szerént meg. Mert az ujjak fölmutatása, ha az igék hozzá nem járulnak, semmiképpen esküvés nem lehet ... Engem pedig az esküvéssel condemnálnak leginkább, hogy hites voltam benne és meg kellett volna benne halnom. " Mindennek azért volt valóban különös jelentősége, mert Pethőt elsősorban esküje megsértése miatt ítélték fej- és jószágvesztésre. A magyar történetírás ugyan mind ez ideig nem tisztázta az eskü— illetve a katonai eskü — letételének törökkori gyakorlatát, illetve fejlődését,

65 annyit azonban megállapíthatunk, hogy a végvárak kapitányai már a mohácsi csatát megelőzően is biztosan tettek esküt,

6 a török hódoltság korszakában pedig a beiktatást végző királyi biztos által előre felolvasott esküszöveget ismételték meg.

67 Ha valóban hihetünk Pethőnek, mindeközben— a birodalmi zsoldosok szokásához hasonlóan

68

— két ujjukat emelték magasba, és ezzel egyidejűleg az ország zászlóját fogták meg kezükkel, miként ezt Csáky Ferenc felső-magyarországi főkapitány tette 1668-ban, megismételt beiktatásakor.

69 Ha tehát Pethő valóban nem mondta el beiktatásakor esküszövegét, akkor installációja nem felelt meg az előírásoknak. Érveit azzal támadhatták, hogy aláírta a per folyamán az utasításával együtt benyújtott reverzálisát. Pethő és társai ítéletét a rendek (elsősorban a Haditanács sürgetésére) végül 1602 végén, s nem a következő évi országgyűlés idején vizsgálták felül; erre ugyanis nekik az idézett 1601. évi 35. törvénycikk lehetőséget adott. Eljárásuk részleteit ugyan nem ismerjük — lehet, hogy nem is foglalták írásba azokat— a megváltoztatott ítélet alapján hozott uralkodói határozatot azonban igen. Eszerint Rudolf király 1603 januárjában mind a három főtisztnek, mind a négy kiskomáromi hajdúnak véglegesen kegyelmet adott, büntetésüket pedig három évi saját költségen történő török elleni szolgálatra mérsékelte, miként ezt a kanizsai német gyalogok esetében tette. Pethő szolgálati helyéül Esztergomot jelölték ki, ahol Adolf von Althan főkapitány parancsnoksága alatt 1603 tavaszán néhány 6

" A leginkább használható munka e tekintetben, főleg a középkori előzményekre nézve:KovÁCS FERENC: A magyar jogi terminológia kialakulása. Bp.. 1964. 95-120. (Nyelvészeti tanulmányok, 6.) Vö. mégBÓNlS GYÖRGY-KOVÁCS FERENC: Régi magyar esküminták. MNy, 57. {1961) 279-295., PETTKÓ BÉLA: Kassa város eskü- és szabályzati könyve a senatorok számára a XVI. és XVII. századból. TT, 1883. 793-798., LUKlNlCH IMRE: Katonai esküminták 1677-ből. Hadtörténelmi Közlemények (= HK), 15. (1914) 474-476. és PÁLFFY G.: Katonai igazságszolgáltatás i. m. 80.: 42. jegyz. 66 Ezt valószínűsítik az 1521. évi 37. és 42. törvénycikkek. KOVACHICH JOSEPHUS NlC[OLAUS]: Sylloge Decretorum Comitialium Inclyti Regni Hungáriáé. Tom. I. Pest. 1818. 309. és 312. és Kovács Ferenc példái: KOVÁCS F.: i. m. 103-120. 1,7 L. erre például Forgách Ádám felső-magyarországi főkapitány revezálisát, melynek végén az alábbi sorok olvashatók: „Juxta hanc formam iuravit illlustrissimus comes Adamus Forgach ele. die l. Septembris 1643. praelegente juramento Joanne Raijsz. " MOL E 210 MKA Miscellanea, Militaria Tétel 121. No. 29-30. 6lt MÖLLER, HANS-MlCHAEL: Das Regiment der Landsknechte. Untersuchungen zu Verfassung, Recht und Selbstverstandnis in deutschen Söldnerheeren des 16. Jahrhunderts. Wiesbaden, 1976. 40^t3. (Frankfurter historische Abhandlungen, 12.) 69 Archív Mesta KoSíc, KoSice (= AMK). Supplementum H III/2. pur. 28. fol. 138-140. (Az adatot ezúton is köszönöm Németh István levéltáros barátomnak.)