Levéltári Közlemények, 68. (1997)
Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17. századi Magyarországon : a magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez / 199–221. o.
202 Tanulmányok ugyanis a több száz főnyi őrség akár csak egyetlen héttel tovább kitart és ezzel késlelteti a fővár körülzárását, talán nagyobb remény lett volna, hogy az időközben küldött segédcsapatok és utánpótlás elérik a főkapitányság központját vagy esetleg magát a szorongatott várat. Erre egyébként — ha hihetünk Siegmund von Herberstein szeptember 6-ai jelentésének — volt némi esély, hiszen Babócsa, ha igaz, egy hónapra elegendő élelmiszerrel és hadianyaggal rendelkezett; a vár lövetésének pedig mindössze két végvári esett áldozatául. 15 Babócsát ugyanis nem sorolhatjuk azokkal a szomszédos őrhelyekkel és strázsaházakkal (például Botszentgyörgy, Újudvar, Kacorlak, Kilimánsziget, Rajk, Pölöske stb.) 16 egy kategóriába, melyek békeidőben a törökök portyázásait kémlelték, és amelyek őrségét azután Georg Paradeiser főkapitány az ostrom kezdetén Kanizsára rendelte. A végvidék két közepes nagyságú erősségének (Babócsának és Kiskomáromnak) ugyanis éppen az volt — pontosabban az lett volna — a feladata, hogy minél tovább feltartóztassa az ellenséget. Babócsa feladói és Kiskomárom elhagyói ezért tettük következményeinek ismeretében joggal számíthattak szigorú büntetésre. Miként Kanizsa elestét követően Georg Paradeiser végvidéki főkapitányt, Pethő Gergelyt, továbbá a babócsai és kiskomáromi katonák egy részét is— még a főkapitányi központ ostroma idején — a császári segédcsapatokat irányító Philippe-Emmanuel due de Mercoeur táborában Siegmund von Herberstein vend főkapitány ezredprofosza, Hans König tartóztatta le. 18 Kihallgatásukat már október végén a visszavonuló sereg Szentgotthárd melletti, illetve november elején körmendi táborában megkezdték, végül a csapatok soproni elbocsátását követően Bécsben Thomas Müller, a császárvárosban állomásozó német gyalogság soltésze {Regimentschultheiß) vezetésével folytatták. 19 A bécsi Hofburgban mind a magyar, mind a német gyanúsítottak Lazarus Scheichl ObristProfos 20 felügyelete alatt álltak, mígnem kihallgatásuk és írásbeli beszámoltatásuk után, Rudolf császár november 15-én kiadott parancsára Paradeisert és tiszttársait, valamint a babócsai és kiskomáromi németeket Bécsben— egy és ugyanazon— „pártatlan császári hadbíróság" {kaiserliches unparteisches Kriegsrecht in Wien) elé állították. 21 Mivel a kanizsai főkapitány tárgyalása és ítéletének végrehajtása már a korban is jelentős vissz15 Uo. 456.: 74. és 459.: 88. jegyz. Az augusztus 26. előtt Kanizsáról küldött élelmiszersegély biztosan eljutott a várba, noha ennek ellenére továbbra is a készletek szűkös volta okozta a legkomolyabb problémát, hiszen — noha egy mentegetőző tanúvallomásnak nem szabad igazi hitelt adnunk— még az ostrom előtt két katona halt éhen. NSB No. nélkül. 1600. aug. 26., Kanizsa. Georg Paradeiser Pethő Gergelyhez és MOL P 235 Pethő cs. It. Ant. mise. No. 57/3. Vö. még ÖStA KA Protokolle des Wiener Hofkriegsrates (= HKR Prot.) Exp. Bd. 204. fol. 188. 16 Ezekre I. KELENIK JÓZSEF: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén. Végvár és környezet. Szerk.: PETERCSÁK TIVADAR és PETHŐ ERNŐ. Eger. 1995. 163-174. (Studia Agriensia, 15.) l7 ÖStA KA HKR Akten Exp. 1601. März No. 187. fol. 10-15. és TAKÁTS SÁNDOR: Magyar küzdelmek. H. n.. é. n. 62. 18 MOL P 235 Pethő cs. It. Ant. misc. No. 49. 19 Ezeket I. ÖStA KA HKR Akten Exp. 1601. März No. 187. fol. 6-9., fol. 10-32. és fol. 57-71., továbbá TAKÁTS S.: Magyar küzdelmek i. m. 65. A német hadbíró, a soltész tisztére és bíróságára I. PÁLFFY G.: Katonai igazságszolgáltatás i. m. 35-39. 20 Kinevezése: 1600. júl. 15. ÖStA KA Best. No. 663. 21 Paradeiser tárgyalásának anyaga: ÖNB Cod. 8448., Cod. 8459., Cod. 8973. és ÖStA KA HKR Akten Reg. 1601. Sept. No. 26., ill. Uo. Exp. 1601. März No. 187. passim. A védőirat és az ítéletlevél kiadása: CERWINKA, G.: i. m. 491-511.: Beilage No. III—IV.
