Levéltári Közlemények, 68. (1997)
Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században : a hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során / 143–197. o.
H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században 185 foglalkozó Landsknecht tisztek szereztek polgárjogot. 279 A ténylegesen katonaként szolgálók mellett sok, feltehetően a sereggel együtt érkező betelepülő kapott polgárjogot. A 16. század második felében több itáliai kőműves és egy a király ajánlásával érkező francia szabómester is így vált a kassai polgárság tagjává. 280 A nagyszámú német katonaság letelepítését maga a főkapitány is támogatta. Schwendi — aki amikor Lőcsén járt elégedetten szemlélte a többnyire szepesi szászok lakta város polgárait, megdicsérve a Schwendinek bizonyára oly ismerős németes ruházatukat és szokásaikat 281 — több katonája érdekében járt közben a tanácsnál, hogy polgárjogot kaphassanak. 282 Franz Poppendorff pedig (aki a lőcseiek által dicsért Schwendivel együtt jött Felső-Magyarországra) 1570-ben arra hívta fel az uralkodó figyelmét, hogy a Kassán állomásozó katonaság letelepítése remek alkalmat teremt a városban lévő németek arányának növelésére. Javaslatát azzal indokolta, hogy az egykor nagy számú németség ekkoriban kezdett el a korábban a városi vezetésben döntő szerepet játszó nemzetiségként háttérbe szorulni. 283 Talán ez a tény is közrejátszhatott abban, hogy a 16-17. század fordulójára a vezetést végképp magához ragadó magyar tanácstagok 1590-ben megtiltották a katonák házvásárlását és azt, hogy polgárjogot nyerhessenek. 284 A németek és egyéb külföldiek mellett a Magyarországon katonának állók közül leszerelésüket követően sokan választották a békésebb polgári életet és folyamodtak polgárjogért a kassai tanácshoz. 1563. március 11-én a lőcsei Johann Buthner kassai kapudeák kapott polgárjogot, 1570-ben pedig a kisszebeni Bodnár György, aki eddig a kassai helyőrség trombitásaként szolgált Hans Rueber főkapitány botja alatt. Esetük jó példaként kínálkozik arra, hogy ebben a korszakban a magyarországi polgárok közül is többen választották átmeneti vagy végleges pályaként a katonáskodást. 285 Ahogy azt már a helyőrség tagjainak házasodásával kapcsolatban megjegyeztük, a katonák „polgárosodásában" leginkább azok a tényezők játszottak fontos szerepet, amelyek már a polgárjog felvétele előtt lezajlottak. Ezen folyamat részei voltak az említettek mellett a katonák és polgárok esetleges üzleti és rokoni kapcsolatai, továbbá olyan vagyon és mesterség megléte, amely egy városi életmód kereteit magáénak valló polgár mindennapjaihoz hozzátartozott. Ezenfelül a hadseregben, illetve a felső-magyarországi A neuburgi Jakob Windt a kassai Landsknecht zászlóalj hadnagya 1562. október l-jén kapott kassai polgárjogot. Uo. fol. 468. Giorgio Zoieta clavenai kőművesmester 1570. jún. 7-én (Uo. fol. 477.), Giovanni Maria Italo 1573. ápr. 9én (uo. fol. 479/a.), a francia szabó, Adrianus Gillerinus pedig 1567. febr. 18-án (uo. fol. 472.) nyert polgárjogot Kassán. HAIN G.; Lőcsei krónika, 113. Lőcse etnikai összetételére I.: CHALUPECKY I.: K vyvoju národnostnej struktúry. Többek között Conrad Schenkel szíjgyártó 1566-ban Schwendi ajánlására kapott polgárjogot. AMK Schw. No. 2725. „So nun die Jenigen, aus den Forstetten in die Stadt zihen, auch sonst fleiß fürgewonheit wurde, durch ettliche Handtwerckh, als Lederer, Weißgerber, Messerer, die Prottmesser machen, Schlosser, die Rottschmidt, Huetter, Leinnratweber, Ferber, Khotzenmacher, unnd dergleichen, welche Ire anwernung Inn Landt hetten ein mehere manschqfft von Teutscher Nation zuerziegeln". ÖStA KA AFA 1570/11/ ad 1. Kasssa nemzetiségi viszonyairól: ÚJVÁRI Zs., J.: Kassa polgárságának etnikai és politikai változásai. Az Izabellától történő átvétel után három évvel Báthory és Königsberg már többször idézett jelentésében a magyarok számát a németekének a háromszorosára tették. HKA HFL) RN 5. 1555. febr. fol. 78-89. KOLOS VÁRI S.-ÓVÁRI K.: A magyar tórv. hatóságok jogszabályai, 2. köt. 2. rész. 120. AMK H III/2. pur. 5. fol. 469., 476.
