Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században 141 lyesek 53%-a, a szalonna 84%-a, a sajt 39%-a, a vaj 100%-a, a bárányok 90%-a, szárnyasok 63%-a, a tojás 53%-a, valamint a pénzbevételek 28%-a szolgált. A bevételek fennmaradó részét eladták, illetve a termények esetében takarmányozásra fordították, a pénzbevételek 13%-ából finanszírozták a vár és a várbirtok építkezéseinek egy részét, a 15%-ából pedig a létfontosággú tizedek adminisztrációját. ' A birtok a katonaság közvetlen ellátását egészen 1557-ig — elsősorban a tizedekből — amennyire lehetséges volt megoldotta, a kiutalt élelem értékét 1549 és 1553 között 5708 magyar forintra tehetjük, ami évente átlagosan 1270 magyar forint, közvetlenül tehát ennyivel járult hozzá a várbirtok a katonaság ellátásához, ami — tekintve a zsoldfizetés elmaradását — igen jelentős volt, az 1550-es évek közepi éves zsoldösszeg (évente 4132 magyar forint) egyharmadát tette ki. Azonban a birtok a katonaságot közvetlenül csak sörrel, borral és gabonával tudta ellátni, a másik fő élelmet, a húst nem tudta biztosítani, ezt a katonáknak a saját zsoldjukból kellett fizetniök. A húsellátás azért nem szerepel a számadásokban, mert arról a kapitánynak kellett gondoskodnia, az erre vonatkozó kimutatások az általa készített számadásokban szerepeltek, és ezek nem maradtak ránk. Összegezve a várbirtok gazdálkodásáról írtakat, megállapíthatjuk, hogy egy olyan viszonylag nyugodt körülmények között elterülő nagybirtok, mint Trencsén, csak külső források (tized, subsidium, harmincad) bevonásával volt képes az egyébként nem túl jelentős számú katonaság ellátására. Ez a kép akkor sem változott, amikor a vár magánkézre került és csökkent a katonaság létszáma. A birtokhoz kapcsolódó közvetlen bevételek (cenzus, vámok, ajándék stb.) viszonylagos elégtelensége mögött egy kettős folyamat húzódhatott meg: az egyik oldalon az árforradalom (melynek hatásaként pl. a tizedbevételek értéke megnőtt), addig a másik oldalon az időnként évszázados hagyományok alapján kivetett jobbágyi terhek értéke változatlan maradt. Ezért volt szükség más bevételi források bevonására különösen akkor, amikor a nagybirtoknak már nemcsak a földesúr famíliáját kellett ellátnia, hanem a várban állomásozó jelentős létszámú katonaságot is, így a nagybirtok és annak gazdasági szervezete, apparátusa tulajdonképpen a helyi különböző típusú jövedelmek adminisztrációjának adott keretet.