Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Baráth Magdolna: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatta és összeállította: Szántó László. Szerkesztette: Szili Ferenc. Kaposvár, 1995. / 173–176. o.

Irodalom 175 ben bepillantást enged az emigráció mindennapjaiba is. Az emigráció érzelmi-hangulati állapota, hullámzása tükröződik a szintén Poldesz Albert tollából származó, itt közölt versekben is. A kötet függelékében található a forradalom Somogy megyei eseményeinek kronológiája 1956 első felétől egészen 1958. áprilisáig, a megyében megalakult forradalmi szervek tisztségviselőinek és tagjainak neve községenkénti, illetve vállalatok szerinti bontásban, végül a forradalmat követő megtorlás áldozatainak névjegyzéke. Itt Szántó László nemcsak azokat a személyeket tünteti fel, akik a fegyveres harcok, illetve karhatalmista túlkapások során életüket vesztették, vagy kivégeztek, hanem valamennyi politikai bűncselekménnyel vádolt somogyi elítéltről közöl adatokat, feltüntetve az elítéltek foglalkozását, a vádpontot és a büntetés mértékét is. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy számomra, s talán másoknak is, rendkívül hasznos volt, hogy Szántó László a korabeli hatályos büntető törvénykönyv — BHÖ — paragrafusai szerint megnevezi az egyes vádpontoknak megfelelő legfőbb politikai bűnöket is.) Ehhez kapcsolódva több szempont szerint összeállított statisztikai táblázatokat is rendelkezésünkre bocsát a szerkesztő. A függeléket végül válogatott bibliográfia, személy- és földrajzi névmutató és tartalomjegyzék zárja. A kötetet az 1956-os somogyi eseményeket bemutatódtól;, illete dokumentum-másolatok illusztrálják. A kötet összeállításakor Szántó László jó érzékkel válogatott az 1956-os forradalom történetének valamennyi rendelkezésre álló forrásából, a közölt dokumentumok között találhatunk korabeli sajtó híradást, vannak dokumentumok a megyei pártbizottság iratanyagából és válogatott a bírósági irategyüttesből is. A módszertani bevezetőben ugyan utal azokra a lelőhelyekre, ahonnan a Somogy Megyei Levéltár SML XXXII. 10. levéltári jelzetű gyűjteményébe az iratok bekerültek, de talán nem lett volna érdektelen az eredeti lelőhely külön feltüntetése az egyes dokumentumok közlésekor sem. Néhány szót kell szólni a forrásközlés módjáról is. A kötet összeállítója a dokumentumokat minden esetben sorszámmal és szerkesztett címmel ellátva közli. A fő rendezőelv a kronológiai rend, az azonos időpontban keletkezett iratoknál elsőbbséget élveznek a „társadalmi-politikai hierarchiában" magasabb helyet elfoglaló szervek által készített iratok. A publikálásnál törekedett arra, hogy a dokumentumot lehetőleg teljes terjedelemben tegye közzé, ahol ez mégsem így történt, ott a kihagyás helyét jelöli és a kihagyott részek tartalmára a jegyzetben utal. A dokumentumok szövegét minden esetben betűhíven, a helyesírási és gépelési hibák kijavítása nélkül teszi közzé. Szántó László indoklása szerint ezt azért tartotta szükségesnek, mert azt szerette volna elérni, hogy „a kötet minél hitelesebben tükrözze minden tekintetben a korszakot". A kötet összeállítójának ez az egyetlen megállapítása, amellyel nem tudok egyetérteni. Régebbi magyar nyelvű szövegek közlésekor a betűhív közlést nemcsak helyesnek, de követendő eljárásnak tartom, mert ezáltal esetleg értékes nyelvtörténeti adatokat őrizhetünk meg, jelenkor-történeti dokumentumok publikálásánál azonban véleményem szerint ez nem szükséges. A korszakot szerintem sokkal inkább tükrözi a dokumentum készítőinek szó- és fogalomhasználata, mint egy-egy ki nem javított helyesírási, illetve gépelési hiba. Ezen kívül a szerkesztőnek — különösen ha élőbeszédet jegyeztek le — szinte elkerülhetetlenül, ,bele kell nyúlnia" a szövegbe egy-egy betű vagy szó beszúrásával. (Ezt egyébként Szántó László is megteszi például a 2. sz. dokumentumban, bár a félreértések elkerülése végett szerencsésebb lett volna az ilyenkor szokásos szögletes zárójel alkalmazása.) A dokumentumközlés nagy érdeme, hogy a szerkesztő a dokumentumok végén majd minden esetben magyarázó, értelmező vagy esetenként kritikai megjegyzéseket tartalmazó jegyzeteket közöl. Itt is elmondható az, amelyre a bevezetőről szólva már utaltam, s amit a kötet legnagyobb érdemének tartok, hogy Szántó László igyekszik a megyei történéseket „helyükre tenni", nagyobb összefüggésben bemutatni. Összességében elmondható, hogy rendkívül igényes és színvonalas, nagyon szép kivitelű könyvet sikerült a Somogy Megyei Levéltárnak kiadnia, amelyhez anyagi és erkölcsi