Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Kállay István: A bécsi Commissio mixta in civitatensibus / 61–67. o.

62 Kállay István Mindezt bonyolította, hogy a Magyar Királyi Kancellária, amelyen keresztül mentek a királyi és bécsi kamarai rendeletek a Magyar Királyi Kamarához, gyakran igényelte a beleszólást a városi ügyekbe. így aztán érthető, hogy városaink a harmadik kormányszékkel is levelezésben állottak. Ezt a hatásköri zűrzavart nemcsak az utókor és a történetíró, hanem a bécsi kormányhatóságok is látták, és megszüntetésére, vagy legalább is csökkentésére törekedtek. Paulinyi Oszkár tanulmányából ismerjük a Magyar Királyi Kamara városi bizottságának a létrejöttét, kevésbé ismert azonban a bécsi kamara és a Magyar Királyi Kancellária közös városi bizottságának) a működése.

4 A bécsi kamara a Magyar Kancelláriához intézett 1726. január 4-iki átiratában javasolta először a „közös összeülést", a szabad királyi városok jelentéseire adandó válasz ügyében. Ettől kezdve számíthatjuk a közös bizottság előtörténetét. Megalakulásának és megszűnésének pontos évszámát nem sikerült megállapítani, talán nem is volt ilyen. Adataim szerint létrejötte 1726—1735 közé esik (feltehetőleg 1733, mint a magyar királyi kamarai városi bizottságánál). Az első közös ülésről {,,Congress") 1735-ből vannak adataim.

5 A közös bizottság tagjait, a Magyar Királyi Kancellária és a bécsi kamara javaslata alapján, az uralkodó hagyta jóvá. Üléseit nem előre megállapított időben, hanem szükség szerint tartotta. Ezekről jegyzőkönyv készült, amely a XVIII. századi város- és kormányzattörténet kimeríthetetlen forrása. Ezekhez mellékelték az érintett városok számadásait, gazdasági jelentéseit és a Magyar Királyi Kamara ezzel kapcsolatos véleményét.

6 Városaink sokféle számadást vezettek. Legfontosabb volt ezek közül a hadi- és háziadó-számadás, de jelentősek a kisebb királyi haszonvételekről, a bor-, sör- és pálinkamérésről, a téglaégetésről, a malmokról, a kőbányákról, valamint a különböző hátralékokról és kintlevőségekről szóló jegyzékek. A helyzetet bonyolította, hogy a számadásokhoz sokféle bizonylatot használtak fel, illetve csatoltak. A számadások formáját 1734-ben szabályozták először, akkor kaptak a városok Ideá-kat az összeállításról. A forma betartását már csak azért is szorgalmazták, mert ebből kaptak képet a városok anyagi helyzetéről.

7 Az előkészített városi számadások sok esetben az Udvari Számvevő Kamara (Hofrechencammer) elé kerültek, amely azok adatait helyesség szempontjából felülvizsgálta, majd észrevételeit írásban közölte a bécsi kamarával. így történt 1763-ban Székesfehérvár számadásaival is. Az észrevételek olyan kis jelentőségű ügyekre is kiterjedtek, mint a városi tisztviselők száma, napidíja, útiköltsége stb.

8 A városi számadásokkal foglalkozó közös bizottsági jegyzőkönyveket a bécsi kamara az uralkodó, illetve 1761 után, az Államtanács elé terjesztette. Az Államtanács tagjai véleményt adtak az ügyről, majd az uralkodó, így Mária Terézia és II. József igen gyakran, személyesen nézte át azokat, és tett rájuk megjegyzéseket. A jóváhagyott javaslatok a bécsi kamarához kerültek, amely erről az uralkodó nevében leiratban értesítette a Magyar Királyi Kamarát.

9 Az 1768. december 7-iki közös bizottsági jegyzőkönyv a Székesfehérvárott lefolytatott vizsgálatról a bécsi kamara által készített jelentést tartalmazza. A jegyzőkönyv számos hiányt állapít meg: a tanácsosok telekeladáskor önhatalmúlag öl-pénzt szedtek, a városi jegyző jutalmul városi telket kapott, a városi könyvekbe a kamaráson kívül mások is beje4 Paulinyi Oszkár: A Magyar Kamara városi bizottsága 1733—1772. Levéltári Közlemények XXXI. 1963. 33-34. 5 Hofkammerarchiv Wien, Hoffinanz Ungarn 589. 1726. jan. 4., 686. 1735. márc. 18. 6 Kállay 1972. 191. 7 SzVL Correpondenzbuch 1734. márc. 31., 1769. apr. 10., Protocollum sessionale 1734. ápr. 16., Hofkammerarchiv, Camerale Ungarn 505. Fasc. 26. 1763. ápr. 5. 8 Hofkammerarchiv, Hofrechencammer, protocollum 1764. No 98. 9 Kállay 1972. 20., A legfelsőbb döntés nélkül nem lehetett intézkedni. Hofkammerarchiv, Camerale Ungarn. 545. Fasc. 26. 1793. júl. No 213.