Levéltári Közlemények, 67. (1996)
Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi pecséthasználata a XIV. század közepéig / 51–60. o.
SS Koszta László évek elejére tehető a pecsétmódosítás. Arra az időszakra, amikor a hiteleshelyi oklevéladás is új lendületet vett, és lezárult egy ellenségeskedésekkel terhes hosszú korszak. A káptalan pecsétjének tekintélye ezután annyira megnövekedett, hogy az oklevélhitelesítés kizárólagos eszközévé vált a pécsi hiteleshelyi privilégiumokon. 1292 októberében adta ki a káptalan az utolsó chirographált oklevelét. 37 A pecsét tekintélyén az sem csorbított, hogy 1299—1300 fordulóján rövid időre zár alá kellett helyezni. III. András egy 1300 márciusában kiadott okleveléből értesültünk arról, hogy Pécs város tűzvésze és Mizse volt nádor testvére, Heyze okozta károk miatt a pécsi káptalannak nincs pecsétje, mivel zár alá helyezték, ezért a király a pécsváradi konventet kérte fel egy vizsgálat teljesítésére. 38 A XIII. század 50-es évei a nagy forgalmú hiteleshelyeken a differenciált oklevéladás megindulásának időszaka. Ennek eredményeként már nem csak díszes, nagy méretű privilégiumokat adtak ki, hanem méretre kisebb, egyszerűbb kiállítású pátenseket és zárt okleveleket is. A káptalan második pecsétje egyrészt nagy mérete miatt nem felelt meg az új oklevéltípusoknál, másrészt a pátens és zárt okleveleknek a privilégiumokhoz képest eltérő jogértékét a pecsét útján is hangsúlyozni kellett. Általában pedig a hiteleshelyek egyre nagyobb forgalma és a káptalani pecsétek használatának nehézkessége is a pecsételés gyakorlatának megváltoztatását követelte. A XIV. századi káptalani statútumokból tudjuk, hogy a privilegiális pecsétet Váradon hat, 39 Zágrábban pedig hét kanonok 40 pecsétjével lezárt ládában őrizték, amit csak az ő jelenlétükben volt szabad kivenni. így egy oklevél megpecsételése igen nehézkes volt. A hiteleshelyi ügymenet meggyorsítása is egy újabb, könnyen elérhető pecsétnyomó bevezetését igényelte. A pécsi káptalan 1283 szeptemberében utalt első alkalommal oklevelének szövegében a kettős pecséthasználatra. A privilégiumon függő pecsétjét ugyanis nagypecsétnek említette, 41 tehát léteznie kellett egy kispecsétnek is. A privilegiális oklevelek corroboratiojában azonban a XIV. század elejétől utaltak gyakrabban arra, hogy a kiváltságlevél a nagy vagy közhitelű (autenticus) pecséttel van ellátva. 42 Az oklevelek eredeti példányainak kézbevételével tovább pontosíthatjuk a káptalani kisebb pecsét használatba vételének időpontja. A pécsi káptalantól 1261-ig kizárólag privilegiális okleveleket ismerünk, tehát a kisebb pecsét felbukkanását csak ezután kereshetjük. Az első pátens oklevél 1261. április 30-án kelt, de pecsétjéről nincs információnk, mivel csak átiratból ismerjük. 43 A második, nem privilegiális oklevél az 1268. december 5-én Ompdusnak, Béla herceg udvarbírájának címzett, zárt alakban kiadott relatio. 44 Az oklevél hátlapján lévő pecsét ábrája teljesen letöredezett, de méretei — 55x35 mm — bizonyítják, hogy ez egy újabb és kisebb pecsét lenyomata. A zárt és pátens okleveleken ezután — például 1276-ban 45 és 1293-ban 46 — következetesen ezt a pecsétet alkalmazták, de a töre37 DF. 252139. 38 ÁÚO. X. 373.; RA. 4294. 39 Bunyitay V.: A váradi káptalan legrégebbi statútumai. Nagyvárad, 1886. 23—26. 40 Monumenta historica episcopatus Zagrabiensis II. Ed.: Tkalcic, i. B. Zagrabiae, 1874. 14—15. 41 ,,nostrum maius sigillum tenori eiusdem privilegij duximus apponendum..." Koszta L.: A pécsi székeskáptalan Árpád-kori hiteleshelyi tevékenységének kiadatalan oklevelei. In: Baranyai Helytörténetírás 1989. Pécs, 1989. 18-19. 42 „maioris sigilli nostri" 1314. Anjou-kori okmánytár I. Szerk.: Nagy I. és Nagy Gy. (a továbbiakban: AO.) 357.; 1317. AO. I. 449.; 1322. DF. 209197.; 1323. Koszta 1990/91. 15-16.; 1324. DL. 2266.; 1325. DL. 58480; 1328. DL. 24455.; 1334. Sm. X. 172—173.; 1338. DL. 87083.; 1343. Sm. XI. 59; 1343. DF. 256480.; 1344. F. IX/7. 46,; ,,maiorissigilli nostri et autentici" AO. IV. 176.; 1343. Sm. XI. 48.; ,,autenticisigilli nostri" 1343. DL. 100013.; a contextusban 1335. „nostroque autentico et maiori sigillo dicte ecclesie nostre" DL. 2260. 43 DF. 236763. 44 DL. 1874. 45 DL. 950. 46 DL. 40216.
