Levéltári Közlemények, 67. (1996)
Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi pecséthasználata a XIV. század közepéig / 51–60. o.
A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi pecséthasználata a XIV. század közepéig 55 mai 16 tértek el ettől a gyakorlattól, tehát érdemes a pecsétjüket vesztett eredeti okleveleket is átnézni. Az 1251 augusztusában kiadott és eredetiben ránk maradt oklevélről pecsétje ugyan leszakadt, de a hajdani felerősítés nyoma az oklevél alján látszik. A plicán csak egyetlen vágás figyelhető meg, 17 ebből következik, hogy ezen a privilégiumon is az első pecsét lehetett. Ezzel a pecsétváltás idejét tovább szűkíthetjük, 1251 augusztusa és 1255 májusa közé. A középkorban az egyházi pecséteknek szakrális jellege volt, 18 és ezért is igyekeztek ünnepélyes alkalomhoz kötni használatba vételüket. így valószínűleg a pécsi káptalan is patrónusának ünnepén, Szent Péter apostol napján, június 29-én kezdhette el használni az új pecsétnyomót. Amennyiben érvelésem helyes, akkor a pecsétváltásnak Pécsett 1252, 1253 vagy 1254 júniusának végén kellett történnie. Illene megválaszolni azt a kérdést, vajon miért volt szükség Pécsett egy új káptalani pecsét vésésére. A szakirodalom régen felfigyelt a XIII. század közepe körül tapasztalható pecsétmegújítási hullámra, amelynek eredményeként a káptalanok közül több új pecsétet vésetett magának. Az ország egymástól távoli káptalanjaiban lezajló pecsétváltásokat az időbeni közelség okán „közvetve vagy közvetlenül" a tatárjárás következményének tekintették. Ezen a véleményen van a káptalani és konventi pecsétek legújabb feldolgozója, Takács Imre is. 19 A pécsi pecsétváltást nehéz a tatár pusztításához kötni, mivel jó egy évtizeddel a tatár kivonulás után történt. A tatár csapatok kifosztották Pécset és környékét. 20 Gyújtogatásuknak áldozatául esett a székesegyház és az ott őrzött hiteleshelyi oklevelek. 21 A káptalan azonban Székesfehérvárra menekülve átvészelte a nehéz hónapokat. 22 A kanonokok a legfontosabb okleveleket és értékeiket, így önállóságuk szimbólumát, a káptalani pecsétet is magukkal vitték, és ennek köszönhetően a helyzet rendeződését követően szinte azonnal megkezdhették a hiteleshelyi oklevélkiadást. 23 A tatárjárás utáni évtizedből pedig nem tudunk a pecsét sérüléséről vagy illetéktelen kézbe kerüléséről, esetleg a vele történt visszaélésről. Az új pecsét alkalmazását vélhetőleg nem ilyen okok között kell keresnünk. A pecsét szimbólum. Méretével, díszítésével tulajdonosának hatalmát és befolyását volt hivatva megjeleníteni. 24 A XIII. század elején a jogi személlyé vált káptalanok és kanonokjaik szerepének megerősödése figyelhető meg. Pécsett — mint az országban más székeskáptalanok esetében is — a főesperesek székeskáptalanba költözése a XIII. század első felében megtörtént, 25 így közvetve, a főesperes kanonokokon keresztül a káptalan joghatóságot -nyert a vidéki alsópapság felett, jelentékeny mértékben megnövelve ezzel a kanonokok befolyását, hatalomérvényesítő lehetőségeiket az alsópapság irányában. Törekvéseiket a kanonoki prebendák és egyéb egyházi javadalmak összekapcsolásánál, illetve kanonoki 16 1312. DL. 330.; 1321. DF. 256125.; 1343. DF. 256480., az utóbbi oklevél két példányban maradt fenn, az egyiken hártyaszalagon, a másikon pedig sodrott zsinóron függőt a pecsét. Egyetlen esetben pedig egy ponton felerősített szalagot használtak, 1263. DL. 91111. 17 DL. 76139. 18 Kumorovitz L. B.: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Budapest, 1993. (a továbbiakban: Kumorovitz 1993.) 85. 19 Takács 1992. 18. 20 1297-ben utaltak arra, hogy a tatárok felgyújtották az ürögi (ma Pécs—Magyarürög) Boldogságos Szűz ágostonos kanonokrendi kolostort. Hazai oklevéltár 1243—1536. Szerk.: Nagyi., Deák F. és Nagy Gy. Budapest, 1879. (a továbbiakban: HOkl.) 158-161. 2" ÁÚO. VII. 273. 22 Árpád-kori és Anjou-kori levelek. Szerk.: Mokkái L. és Mezey L. Budapest, 1960. 153. 23 1243. október Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae IV. Ed.: Smiciklas, T. Zagrabiae 1906. (a továbbiakban: Sm.) 203-204.; 1244. január HOkl. 10; 1244. január Sm. IV. 214—215. 24 Kumorovitz 1993. 85. " 1217. ÁÚO. XI. 153-154.; 1239. Sm. IV. 80-81.
