Levéltári Közlemények, 67. (1996)
Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi pecséthasználata a XIV. század közepéig / 51–60. o.
KOSZTA LÁSZLÓ A PÉCSI SZÉKESKÁPTALAN HITELESHELYI PECSÉTHASZNÁLATA A XIV. SZÁZAD KÖZEPÉIG THE AUTHORITATIVE USE OF SEAL IN THE CATHEDRAL CHAPTER OF PÉCS UNTIL THE MIDDLE OF THE 14TH CENTURY: There are evidences about the independent use of the seal of the cathedral chapter of Pécs from the second decade of the 13th century. The seal of the chapter was first mentioned in 1217, and the oldest seal in existence was affixed on a 1232 charter. The first signet was used only to set suspended seals on franchises. Between 1252 and 1254, the chapter had cut another signet. The reason the seal was changed was consolidation of the chapter and the increasing influence of the canonry. The use of the small signet of the chapter between 1261 and 1268 was most probably related to the sensitive, authoritative publication of records, and to the appearance of closed charters and letters patent. Both of the signets had been modified between 1280 and 1290 when a small banderol was cut on them. At the end of the 13th century the medieval type of use of seals was developed in the chapter of Pécs. A XII. század vége, XIII. század eleje fontos fordulópont a székeskáptalanok történetében. Ebben az időben zárult le az a folyamat, amelynek eredményeként az egyházszervezés időszakának alig hierarchizált püspöki központjaiból kialakult székeskáptalanok a kanonokok független, korporativ intézményeivé lettek. A teljes önállóság elnyerésének legutolsó fázisát, a székeskáptalanok jogi személlyé válását a püspököktől független oklevéladás, de méginkább a saját pecsét használata jelentette. A magyar káptalanok életében sajnos egyetlen egy esetben, így Pécsett sem tudjuk pontosan évhez kötni, mikor vésetett magának önálló pecsétet a káptalan. Természetesen a kanonokok, illetve a káptalan korábban is használt pecsétet, vagy pecséteket, ezek azonban nem saját pecsétnyomóik voltak, hanem a püspökség védőszentjére utaltak. Köriratuk — amennyiben volt — pl. Pécs esetében Sigillum Sancti Petri, vagy Sigillum ecclesiae Sancti Petri lehetett.' A pécsi káptalan önálló pecséthasználata a XIII. század második évtizedétől bizonyítható. 1214-ben a káptalan egy birtokeladási ügyben hiteleshelyi oklevelet adott ki. A privilégium sajnos csak II. András király egy 1227. évi oklevelének tartalmi átiratában maradt fent. A királyi oklevél az ügyet „in litteris autenticis supradicti capituli" idézte fel. 2 A pécsi oklevél autenticus, közhitelű voltának hangsúlyozása valószínűvé teszi, hogy az eredeti oklevél pecséttel volt ellátva. Sejtésünket megerősíti a pécsi káptalan első, bár csak átiratból ismert, de már teljes szövegében megmaradt oklevele 1217-ből. Az oklevél corroboratiójából kiderül, hogy ,,sigillo capituli nostri" erősítették meg. 3 Mindebből világos, hogy a pécsi káptalan legkésőbb az 1210-es évek közepén saját pecséttel rendelkezett, és azt hiteleshelyi oklevelein következetesen használta, sőt a corroboratiokban is kihangsúlyozta. A pécsi káptalan, 1 A feltételezést a veszprémi székeskáptalan példája erősíti meg, Solymosi L.: A hiteleshelyi pecséthasználat kezdeteihez. In: Magyar Herold I. Budapest 1984. (a továbbiakban: Solymosi 1984.) 111.; Takács L: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Budapest, 1992. (a továbbiakban: Takács 1992.) 17—18. 2 Wenzel G.: Árpádkori új okmánytár. VI. Pest, 1867. (a továbbiakban: ÁÚO.) 440—442. 3 ÁÚO. XI. 153-154.
