Levéltári Közlemények, 67. (1996)
Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Szűcs László: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei / 21–25. o.
22 Szűcs László Aligha lehet kétséges, hogy a minisztertanácsnak a felsőszintű politikai fórumok között vitt kitüntetett szerepe révén a minisztertanács üléseiről felvett jegyzőkönyveknek is elsőrangú fontosságuk van legújabbkori történelmünk forrásai között. Hatványozottan áll ez a rendkívüli időszakokra, mint például 1918—1919-re, amikor a parlament nem működött, az államfői hatalom is bizonytalanná vált, vagy éppen szüntelt, s a minisztertanácsra hárult jórészt ezeknek a hatalmi ágaknak a feladata és felelőssége is. Ilyen egészen rendkívüli helyzet állt elő az 1944 végével kezdődött időszakban is. Rendkívüliek voltak már a kormány megalakulásának a körülményei is. Egyrészt azért, mert az Ideiglenes Nemzeti Kormány lényegében Moszkvában alakult meg, az országot megszálló külső hatalom hadműveleti érdekeinek alárendelten, annak elvárásai szerinti összetételben. Másrészt az ország nagyobbik felében akkor még jelen lévő és jelentős haderővel rendelkező Szálasi-kormány ellenében hozták létre. Harmadrészt ez a kormány a legitimációját a szovjet hadsereg asszisztálásával, az országnak kezdetben csak egy részén, ott is csak a nagyobb településeken, az éppen csak újjászerveződő pártok helyi szerveinek jelölése alapján, nem titkosan, hanem közfelkiáltással megválasztott küldöttekből alakult Ideiglenes Nemzetgyűléstől kapta, ugyancsak ideiglenes jelleggel. Hatókörét és hatáskörét tekintve is rendkívüli körülmények között működött a kormány: az országot megszálló szovjet hadsereg saját céljaira működtetett minden bányát, üzemet, közlekedési vállalatot, lefoglalt minden készárut, nyersanyagot és terményt, elvitte a bankok pénzkészletét, az ott elhelyezett értékeket, és ez az állapot maradéktalanul fennállt 1945 közepéig, jórészt azonban az után is. A kormány csak a frontot követő mintegy 100 kilométeres sáv mögötti területen rendelkezett hatáskörrel, ez 1945 júniusáig a GöncHercegszántó vonaltól dél-keletre eső területet jelentette. A fegyveszüneti egyezmény alapján létrehozott Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak pedig joga volt arra, hogy minden kormányszintű vagy helyi intézkedést előzetesen felülbíráljon, központi és helyi szervei útján mindent ellenőrizzen. Bizonyos értelemben korlátozták az Ideiglenes Nemzeti Kormányt önálló cselekvésben a helyi közhatalmat gyakorló, 1944 végén, 1945 elején létrejött nemzeti bizottságok, különösen az ország tényleges gazdasági, politikai és kulturális központjában alakult és hónapokon át a kormánytól függetlenül működő Budapesti Nemzeti Bizottság, amely az időnként nehezebben mozduló debreceni kormány radikális versenytársaként jelent meg, ellenpólusaként szerepelt. Sok tekintetben a kezdeményezés, az önálló véleményalkotás, állásfoglalás lehetőségétől fosztották meg a kormányt az államigazgatásba maguknak közvetlen beleszólást vindikáló pártok, a szinte intézményesített, rendszeresen megtartott pártközi értekezletek. Korlátai ellenére mégis meglepően széleskörű tevékenységet fejtett ki a kormány. Az Ideiglenes Nemzetgyűléstől kapott felhatalmazása alapján 1944. december 28-án hadat üzent a hitleri Németországnak, 1945. január 20-án aláírta a szövetséges nagyhatalmak képviselőivel a fegyverszüneti egyezményt, eleget tett az ország 1938—1941 közötti területgyarapodásainak hatálytalanításával kapcsolatos követelésnek, hatályon kívül helyezte a faji törvényeket és rendeleteket, intézkedett a faji alapon, vagy a baloldali magatartás miatt korábban üldözöttek, mellőzöttek rehabilitálása ügyében, feloszlatta a fasiszta, szélsőjobboldali politikai és katonai szervezeteket, intézkedett a szovjetellenes, jobboldali sajtótermékek betiltásáról és megsemmisítéséről, a sajtószabadságról, keresztülvitte a földreformot, megszervezte az igazolásokat, felállította a népbíróságokat, újjászervezte a honvédséget, a rendőrséget, a közigazgatást és a közoktatást, rendeletet hozott a választásokról és megtartották a választásokat, aláírta a magyar—szovjet jóvátételi egyezményt és hozzákezdett ennek végrehajtásához, aláírta a szovjet—magyar árucsereforgalmi egyezményt, előkészítette a szovjet—magyar gazdasági együttműködési egyezményt, az Egyesült Államok és a Szovjetunió felvette az országgal a diplomáciai kapcsolatot, előkészületeket tett
