Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - KRÓNIKA - Az 1996. évi „Pro Archivo Regni-díj” átadása / 214 - Nyulásziné Straub Éva: Tudományos ülés a badeni egyezmény 70. évfordulóján / 214–216. o.

Krónika 215 világháborút lezáró békeszerződések részeként, hosszas tudományos és politikai előkészítő munka után került sor 1926-ban Magyarország és Ausztria között a levéltári anyag megosztásáról, őrzéséről és használatáról szóló egyezmény megkötésére. A perszonálunió, majd a Monarchiához tartozás a magyar történetírás számára nélkülözhetetlen dokumentumok őrzőhelyévé tette Bécset. A badeni egyezmény ezen időszak központi iratainak sorsáról rendelkezett. Mint arra az előadások az elméleti kérdéseket és a gyakorlati megvalósítást több szempontból történő elemzésével rámutattak, a levéltári anyag lehető legkisebb mértékű — a proveniencia elvét következetesen megtartó — megbontása két állam megfelelő külkapcsolata esetén a köztörténeti kutatást nem korlátozza, illetve megvan annak az elvi lehetősége, hogy az iratanyag a kutatás rendelkezésére álljon. Természetesen a gyakorlati munka során jelentkeznek nehézségek a magyar kutatók számára, de ennek okai nem az egyezmény szellemében, hanem a magyar társadalmi-gazdasági viszonyokban keresendők. A badeni egyezmény volt a tudományos ülésszak témája, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Monarchia nem csak az államélet legfelsőbb szintjén jelentett levéltári összefonódást, a Trianon utáni Magyarország történetére vonatkozóan számos tartományi, illetve magánlevéltárban található történetírásunk számára nélkülözhetetlen forrás, mint ahogy kisebb mértékben az osztrák történészek/kutatók számára is van a magyar központi és helyi levéltárakban forrásanyag. E kérdéskörrel, mely állami szinten nem rendezhető, a konferencia egyik előadása foglalkozott a helyi kapcsolatteremtés nem mindig zökkenőmentes, de pozitív példáját bemutatva. A tudományos ülés ,,Das Institutionserbe der Monarchie — Das Fortleben der gemeinsamen Vergagenheit in den Archíven'', (A Monarchia intézményeinek öröksége — A közös múlt továbbélése a levéltárakban) címmel arra vállalkozott, hogy elméleti és gyakorlati oldalról vizsgálja a Monarchia szétbomlása után a közös múltra vonatkozó iratok őrzésének és tudományos felhasználásának problémáját. A délelőtti ülésszak levezető elnöke dr. Rudolf Neck, az Österreichisches Staatsarchiv nyugalmazott főigazgatója az előadásokat felvezető és kommentáló megjegyzéseivel zömében éppen a Bécsben maradt levéltári anyagok kutatásával kapcsolatos anekdotákkal hozta emberközelbe a ma is élő és nem csak magyar—osztrák vonatkozású problémakört. Dr. Lorezn Mikoletzky, az Österrechisches Staatsarchiv főigazgatója és dr. Peisch Sándor nagykövet üdvözlő, illetve megnyitó beszédében a két nemzet és levéltárainak megfelelő kapcsolatait emelte ki, mint a kérdés megoldásának kulcsát. Az ülésszak első előadásában dr. Pritz Pál az önálló magyar külügyi szolgálat és ezen belül a magyar—osztrák külkapcsolatok kialakulását, és ez utóbbi két világháború közötti történetét mutatta be. A badeni egyezmény létrejöttének előzményeit, az iratok fizikai szétválasztása mértékének egymástól igen eltérő politikai és tudományos elképzeléseit ismertette dr. Ress Imre, majd kitért az egyezmény megszületése után a levéltári anyag szétválasztásának és magyarországi őrzésének, az Országos Levéltárba való betagolásának kérdésére. Dr. Lorenz Mikoletzky, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv főigazgatója (Magyrország és Ausztria — A közös örökség) a levéltári anyag szétválasztása után kialakult helyzetben az 1526—1918 közötti időszak történetének kutatásához szükséges, már elvégzett és elvégzendő levéltárosi feldolgozó, feltáró munkákról adott áttekintést. Dr. Lakos János, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója a badeni egyezményt elemezte és értékelte a levéltáros szemszögéből, illetve az osztrák—magyar levéltári kapcsolatokat ismertette és értékelte a két világháború közötti időszakban. Előadásában kiemelte annak jelentőségét, hogy a proveniencia elve érvényesült a levéltári anyag szétválasztásánál, illetve bemutatta a két nemzeti levéltár aktív együttműködését a tárgyalt időszakban. A délutáni ülésszak levezető elnöke, dr. Gecsényi Lajos mint a közelmúlt egyik magyar polgári levéltári delegátusa saját tapasztalatainak felidézésével kommentálta az elő-