Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Barta László: María Milagros Cárcel Ortí: La ensenanza de la paleografía y diplomática centros y cursos. Valencia, 1996. / 182–183. o.

182 Irodalom MARÍA MILAGROS CÁRCEL ORTÍ: LA ENSEÖNANZA DE LA PALEOGRAFÍA Y DIPLOMÁTICA CENTROS Y CURSOS Valencia, Artes Gráficas Soler S. A., 1996. 257 p. A szerző a Valenciai Egyetem (Universitat de Valencia, Estudi General) tanárnője, a Földrajzi és Történelmi Kar ókor- és írottkultúra-történeti tanszékén előadó. A könyv azokat a központokat, intézményeket, szakokat, ill. tanfolyamokat veszi sorra, ahol írástant és oklevéltant tanítanak. A Latin írás Nemzetközi Bizottsága 1987-ben úgy döntött, hogy összegyűjti a paleogáfia oktatására vonatkozó információkat, azt remélve, hogy gyorsan közzéteszi azokat egy „Paleográfia-oktatási kalauz" formájában. Ez a gyűjtés kiterjed az egyetemek fő szakjaira, a segéd- és szaktudományok oktatásának minden intézményére és formájára. A vizsgálat eredménye olyan információbázis lesz a tudományos világ számára, amelynek összegyűjtése ma nagyon nehéz lenne, ugyanakkor nagyon fontos, mert lehetővé teszi majd az oktatás és a kutatás megújítását ezen a területen. A vizsgálat már folyik Franciaországban az egyetemek és a közlevéltárak számára szétküldött kérdőívek alapján. Ezt a gyűjtési eljárást más országokra is kiterjesztik. Amíg a Kalauz megvalósul, a szerző ebben a könyvben megkísérli felvázolni a paleográfia, a diplomatika és a historiográfiai tudományok és technikák oktatásának általános helyzetét Európában, Amerikában és más földrészeken. Néhány konkrét példát hoz a különböző országok különféle egyetemeinek vagy iskoláinak és tudományos intézményeinek oktatási irányáról és tartalmáról. Nem csupán ennek a két tudománynak a jelenlegi helyzetével kíván foglalkozni, hanem tanulmányába belefoglalja minden hagyományosan tekintélyes diszciplína adatait is: a történelem segédtudományait (heraldika, szigillográfia, kronológia, genealógia, antroponímia, toponímia stb.); azokat, amelyek szoros kapcsolatban vannak az írással (epigráfia, numizmatika, papírológia), a kéziratos és nyomtatott könyvvel (kodikológia, könyv- és könyvtártörténet, könyvkötészet, miniatúra, tipográfia, bibliológia, bibliográfia, bibliofenológia) és a dokumentumokkal (archivisztika, dokumentáció). Ezek nagyobb részét már bevezették a spanyol egyetemeken. A könyv első fele földrészenként és országonként, spanyol betűrendben sorolja fel azokat az egyetemeket, főiskolákat és egyéb intézményeket (címükkel együtt), amelyekben paleogáfiát és diplomatikát oktatnak. Az egyes intézmények bemutatása során a szerző lábjegyzetekben jelöli meg a forrásait: ezzel tulajdonképpen megadja a téma szakirodalmát is. Elgondolkodtató ez a felsorolás (az ország neve utáni szám a paleográfiát és diplomatikát oktató tudományos központok darabszáma): Németország 4i, Ausztrália 1, Ausztria 4, Belgium 4, Brazília 4, Bulgária 1, Kanada 10, Vatikánváros 2, Kolumbia 2, Costa Rica 1, Kuba 1, Kína 1, Dánia 1, Ecuador 1, Szlovákia 1, Szlovénia 1, Spanyolország 44, USA 20, Franciaország 62, Hollandia 3, Magyarország 1, India 1, Indonézia 1, Izrael 1, Olaszország 36, Japán 6, Marokkó 1, Mexikó 2, Új-Zéland 2, Peru 3, Lengyelország 10, Portugália 5, Egyesült Királyság 19, Argentína 3, Csehország 3, Románia 1, Oroszország 2, Szenegál 1, Svájc 2, Tunézia 1, Törökország 2, Venezuela 1, Zambia 1, összesen 290. A Magyarország címszó alatt ez olvasható: „BUDAPEST. Az Eötvös Loránd Egyetemen 1949 óta van levéltárosképzés, 5 éves (2250 óra), ennek anyagában van ,,A levéltári dokumentumok típusai és formái' (ebben a paleográfia és a diplomatika) (120 óra), „Levéltárelmélet és levéltártörténet' (400 óra) és „A levéltári dokumentumok olvasása és értelmezése' gyakorlati munkaként."