Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Kis Péter: Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Szerk.: Draskóczy István. Bp., 1994. / 170–172. o.

Irodalom 171 rics József 60. születésnapjára megjelentetett emlékkönyv a professzor körül kialakult iskola emlékműve is egyben, hiszen a szerzők több mint kétharmada Gerics professzor tanítványa volt a pesti egyetemen, ahol az ünnepelt 1952 óta megszakítás nélkül oktat, medievisták nemzedékeit kibocsátva szárnya alól. Ebből a szempontból is figyelemre méltó az alább ismertetendő, Draskóczy István által szerkesztett kötet, amelyben a dolgozatok témáik időrendjében sorakoznak. Az első két tanulmány középkori egyetemes történelemmel foglalkozik. Nagy Balázs Aelfric apát fiktív párbeszédet tartalmazó , ,Colloquium" című műve alapján vázolja a szerzetesi életmódot a X. század végi Angliában (11—25. p.); Sz. Jónás Ilona pedig a középkori Nyugat-Európa meghatározó társadalmi rétegének, a lovagságnak a szerepét és legfontosabb fegyveréhez, a kardhoz kötődő tudati elemeket mutatja be (27—33. p.). A magyar történeti vonatkozású témák sorát Érszegi Géza dolgozata nyitja meg, amely Szent István egyházalapításait a védőszentjük szempontjából elemezve igazolja a király erősödő Szűz Mária-tiszteletét uralkodásának második szakaszában, és valószínűsíti Magyarország felajánlását az ,,ég és a föld királynőjének", az államalapító élete végén, (35—45. p.) Székely György cikke a magyar XI. századi, főleg Szent László kori külpolitika lengyel, illetve német orientációjának problémáját járja körül, kitérve a király és a gregoriánus pápaság viszonyára (47—55. p.) Kristó Gyula és Bollók János tanulmányai kapcsolódnak leginkább Gerics professzor munkásságához. Kristó Gyula a XIV. századi krónikakompozíció egyik fejezetéről — főleg stíluskritikai módszer segítségével — állapítja meg, hogy az ott megörökített esemény leírásánál legalább két időbeli réteggel kell számolni: egy II. Géza kora utánival és egy korábbival (57—61. p.); Bollók János szintén e krónikaszerkesztmény egy másik — a 131. — fejezetében található Ladislaus (Szent László) etimológiát messzemenően elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a caput szerzője jártas volt a görög nyelvben, továbbá Herodotos történeti munkáit is ismerte, tehát minden bizonnyal olyan személyről van szó, aki a magyar—bizánci diplomácia egyik szereplője volt. Mivel a Szent László legenda névmagyarázatot torzult formában írja, ez további bizonyítéka annak, hogy a krónikarészt használták fel a legenda szerkesztésénél (63—73. p.) Török József írásában a Pray-kódex liturgikus szövegeit veti össze a IX. század első felében keletkezett ún. Trienti Sacramentariummsd ((75—79. p.). Veszprémy László Gertrudis királyné kerítő szerepéről kialakult középkori felfogást vizsgálja külföldi források bevonásával. (81—84. p.). Zsoldos Attila az árpád-kori társadalom jellegzetes csoportjának, a várjobbágyságnak a létszámát vizsgálva megállapítja, hogy az 1270-es években néhány ezer főnél többre nem tehető és már csak ennél a ténynél fogva sem lehetett e réteg a XIII—

XIV. században kialakuló köznemességnek egyik legfontosabb komponense (85—94. p.). Solymosi László a XIII. században megjelenő és fokozatosan általánossá váló két jelenség, a jobbágyi költözési jog és a pénzjáradék kapcsán vázolja fel a költözési illeték mennyiségét és fizetésének módját, összehasonlítva azt a földbérről ismert adatokkal. (95—104. p.) Bertényi Iván tanulmánya a középkori heraldikai terminológia néhány kérdését veszi bonckés alá, leszögezve, hogy aflavus illetve aflaveus az armálisokban a kék; a croceus pedig az arany és sárga mázak jelölésére szolgált (105—110. p.). Ladányi Erzsébet a középkori magyar várostörténet egyik fontos problémájáról, az 1405. évi városi törvény keletkezéstörténetéről — diplomatikai, kormányzattörténeti kutatásai alapján — állapítja meg, hogy a dekrétum kibocsátásának előzménye a királyi tanács ülése, amelyet a városok követeinek részvételével tartottak, és ezáltal az esemény párhuzamba állítható a német Stadtetag-ok intézményével. (111—115. p.). Ágoston Gábor a XV század magyar külpolitikájának kulcskérdését, az Oszmán birodalommal szembeni védekezés egyik aspektusát vizsgálva, a források áttekintése után cá-