Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956 novemberi égéséről / 135–153. o.

Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956. novemberi égéséről 149 Mindezek alapján állíthatjuk, hogy a kapukulcs eltűnésének a dolgok érdemi részéhez, vagyis ahhoz, hogy az épületbe a legkritikusabb órákban idegenek juthattak be, nincsen köze. De nincsen köze — a legnagyobb valószínűség szerint — a kapu betörésének sem. Az u. i. biztos, hogy a kapuzárat Szabó Károly november 10-én javította meg, a kulcs pedig alkalmasint előző nap került elő. Alig hihető, hogy a főkapu zárfoglalata még a tűzeset előtt tört volna le; ennek már a 7-i kapunyitás valamennyi érdekelt által egybehangzóan ismertetett külső körülményei is ellene mondanak, de az is, hogy ilyen hosszú ideig nem hagyhatták javítatlanul éppen a főkapu zárját a bent lakók. Mindent egybevetve tehát arra a kérdésre: miképpen jutottak be az Országos Levéltár épületébe az idegen fiatalemberek, a következőképpen válaszolhatunk. 1./ Vagy a főkapun. Itt abban az esetben, ha feltételezzük, hogy azt a bent lakók éppen a legkritikusabb időben nem megmagyarázhatatlan idegességből nyitva felejtették. 2.1 Vagy az óvóhely vészkijáratán át. E feltevés mellett szól az, hogy a vészkijáraton keresztül távoztak, és az, hogy a bent lakók az óvóhely ajtajáról a lakat felfüggesztéséhez szükséges karikát letörve találták. (Szabó Károly fentebb már idézett szakvéleménye szerint ezt azok is megtehették, akik a vészkijáraton át bemászva az óvóhelybe, onnan akartak, az ajtózár rángatásával, az épület belső térségébe bejutni.) De a feltevés mellett szól Kudor Tivadarnak az időpont tekintetében bizonytalan, de magát a tényt illetően habozás nélküli előadása, hogy ő egyszer az óvóhelyi vészkijárat vastábláját nyitva látta. (Az előadásában szereplő dátumok közül egyedül november 7-ét lehetne megkérdőjelezni. Aznap u. i. kijárási tilalom volt, s így aligha sétálhatott a Nándor-utcában.) 3./ Vagy — ami talán a legvalószínűbb — a Bojár Iván előtt érkezett fiatalemberek a vészkijáraton át jutottak be, s majd miután a szabályszerűen nyitva tartott portásfülkéből kihozott kapukulccsal kinyitották a főkaput, hogy azon át a mentésre érkezők szabadon bejárhassanak, a főkapun keresztül Bojár Iván és a vele érkezett fiatalember jött be a levéltárba. IV. Úgy érezzük, hogy megbízatásunknak, a tűzkatasztrófa ténykörülményei tisztázása feladatának ezzel megfeleltünk. Legyen szabad azonban fentebbi ténymegállapításainkhoz néhány javaslatszerű megjegyzést fűznünk. 1./ Kötelezően elő kellene írni a portás, vagy e feladatra külön kijelölendő személy számára, hogy naponta legalább egyszer ellenőrizze az épület kijáratainak állapotát, ill. kapuzárás után azt, hogy az összes kijárat szabályosan zárva van-e. 2./ Az Országos Levéltár valamennyi dolgozójának figyelmét fel kellene hívni arra, hogy ha a kapuk vagy más kijáratok, raktár- és szobaajtók, ill. azok zárai körül a legkisebb rendellenességet tapasztalja, azt azonnal hozza az illetékesek tudomására, és maga is tegyen meg mindent a rendellenességek megszüntetése végett. 3./ Az Országos Levéltár tűzrendészeti berendezését a legjobb szakemberek véleménye és a külföldi, legmodernebb szakirodalom útmutatásai alapján sürgősen korszerűsíteni kell. Nézetünk szerint a mostani tűzrendészeti és légoltalmi berendezések és rendelkezések csak a szükséges éberség elaltatására alkalmasak. Nem ártana erre a tényre az illetékes tűzrendészeti és légoltalmi szervek figyelmét is felhívni. 4./ Gondoskodni kellene arról, hogy az elpusztult raktárszárny újjáépítése során, de a másik raktárszárnyra kiterjedően is a raktárak átépíttessenek. Mégpedig a mostani tűzkatasztrófa tanulságai és a modern levéltárépítészet irányelvei alapján. A hatalmas raktártermeket kisebb raktárszobákra kellene felbontani. Helyes lenne megfontolni Bottló Béla javaslatát: a raktáraknak ne egy bejáratuk legyen, építsenek a hátsó traktusukra is kijáratot