Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár és a Zsigmondkori oklevéltár / 9–20. o.

14 Borsa Iván kötet megjelenhet. Ez a megfogalmazás már akkor is elképesztő volt, s ráadásul egy jól képzett „középkorász" mondta. Lederer Emma és Elekes Lajos hathatós támogatása egyaránt szolgálta a Zsigmondkori oklevéltár megjelenését, és készítette elő Mályusz Elemér rehabilitálását. Nagy helyzeti előnyt jelentett, hogy a Tudományos Könyvkiadó nemzeti vállalatból alakult Akadémiai Kiadó kézirathiánnyal küszködött, és ezért sürgette a kézirat leadását, az akkori friss szabályoknak megfelelően meghatározott ívterjedelemben. Az ívterjedelem szorítása olyan mély nyomokat hagyott Mályusz Elemérben, hogy élete végéig a regeszták és a kivonatok készítésekor a rövidítési lehetőséget állandóan szem előtt tartotta. Egyetlen kivételnek az számított, hogy az I. kötet „egy soros" regesztáit maga is rövidnek találta, s a továbbiakban már nem tűzte célul maga elé az „egy sorosokat". — Sajnálatosnak kell viszont tartanunk, hogy Mályusz a terjedelmi korlátok miatt „hosszú ítéletleveleket" volt kénytelen kiemelni a kész kéziratból, s egy remélt pótkötet számára félretenni.

12 Mályusz Elemér az anyaggyűjtő és a feldolgozó munkát először általában 1410-ig végezte, már figyelve a leendő II. kötetre, amely azután az 1411—1420. éveket magában foglaló III. kötettel folytatódik majd, és a IV. kötet az 1421—1430, az V. kötet pedig az 1431—1437. éveket öleli majd fel, mert mélyen belé vésődött az öt évtized — öt kötet koncepció. A

II. kötet előszavában név szerint megemlített 16, zömmel alkalmi, őt segíteni kívánó önkéntes munkatársával olyan eredményes munkát végzett, hogy a kötet kéziratát 1953 október—novemberében már lektorálhattam. A regeszták és kivonatok, továbbá az index terjedelme immár két kötetre rúgott. Az Akadémiai Kiadó már nem sürgette a kéziratokat, s a kötet két „főiektora" (Lederer Emma és Elekes Lajos) is csak 1955-ben adta meg sommás véleményét. A

II. kötet első alkötete így 1956 végén látott napvilágot. A papírkvótával akkor az Országos Levéltár rendelkezett, s a második kötethez szükséges papírmennyiséget csak 1958-ra tudta biztosítani, így a II/2. kötet a két alkötet közös név- és tárgymutatójával csak 1958 végén jelent meg.

13 Nem lehet szó nélkül elmenni az akkori könyvkiadási politika ama korlátoltsága mellett, hogy amíg az I. kötet 1000, a II/l. kötet 700, addig a mutatót tartalmazó II/2. kötet csak 450 példányban jelent meg. Mályusz Elemért időközben oly módon „rehabilitálták", hogy 1954-ben az Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa lett. Már ebben a minőségében érte az a keserű csalódás, hogy az elmúlt öt év történettudományi kiadványairól az 1960. évi stockholmi nemzetközi történész kongresszus számára készített beszámoló nem tett említést a Zsigmondkori oklevéltár II. kötetéről, s ez nem írható annak a majdnem hivatalos álláspontnak a számlájára sem, amely lenézte a forráspublikáció műfaját, hisz a könyvészeti összeállításban az Agrártörténeti Szemle kis forrásközlései helyet kaptak.

H Mályusz Elemér új munkahelyén ekkor már hatalmas munkabírását a Türóci-krónika kritikai kiadására fordította, majd ezt követően a tíz-kötetes ,,Magyarország története" című vállalkozás Zsigmond-kori fejezetének megírása kötötte le, s úgy „mellesleg" könyvvé formálta az 1930-as évek közepén a magyarországi egyházi társadalomról tartott előadásait.

15 A II. kötet megjelenése után az oklevéltárral csak annyiban tudott foglalkozni, hogy a hatvanas években elhunyt Oszvald Ferenc és Fekete Nagy Antal (1969) részére jegyzetfüzetéből kijelölte a „HL kötet" kivonatolanadó okleveleit. 1973-ban kezdett foglalkozni ismét a Zsigmondkori oklevéltárral, annak — az „elekesi koncepció" szerinti III. kötetével, az 1411—1420. évekkel. 12 Uo. 945. B-K Uo. 947. 15 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1971.