Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár és a Zsigmondkori oklevéltár / 9–20. o.

12 Borsa Iván 2LL egységeknek még nem volt egyedi jelzetük. A Diplomatikai Levéltár DL 39448 előtti darabjaihoz pedig egyedül az időrendi mutatólapok és az Ováry Lipót által készített rövid kivonatok nyújtottak segítséget. Ugyanezt a munkát az Országos Levéltárban 1945-ben még nem rendezett és 1945 után bekerült családi levéltárak Zsigmond-kori okleveleit levél­tárosok munkaszobájában még állománybavétel előtt átnézte és adataikat füzetében ugyan­úgy feljegyezte. Ugyanezt a munkát az Országos Levéltárba mikrofilmezésre beszállított egyházi levéltári oklevelek vonatkozásában is elvégezte. Ezeknek DL-, majd DF-számait évekkel később utólag kellett megállpítania. Ugyanakkor — hála gazdag könyvtárának — odahaza átnézte az oklevéltárak és történeti folyóiratok Zsigmond-kori publikációit, és ezekről a leendő I. kötet (1387—1399) részére igen rövid regesztákat készített. Hogy mit tekintett Mályusz Elemér közlésre érdemesnek, — ahogy írja — gyűjtő munkája derekán fogalmazta meg: „minden oklevél fontos, amelynek van társadalomtörté­neti szempontból jelentős, megemlítésre érdemes része." E megállapításához mindjárt hoz­záfűzte: ,,A megkülönböztetés érdektelen és fontos között már előre jelezte, hogy felesle­ges a lényegtelen részeket átmenteni az oklevelekből egy majdan megjelenő kiadványba, ez tehát, ha még eldöntetlen is, hogy milyen lesz külső jellegében, semmiképpen sem ábrá­zolhatja fényképszerűén a szövegeket." 7 Fejérpataky László eredeti elképzelése szerint „kiadványa az ország belviszonyainak mindenféle tekintetben lehetőleg teljes képét akarja nyújtani", és eleve nem vette figye­lembe a következőket: ,,az egyszerű perhalasztások, bírságkivetésről vagy lefizetésről szóló oklevelek, a per folyamának különböző fázisairól szólók, különösen ha pl. az ítélet­levél is megvan, mely mindazt magában foglalja és egyéb kevésbé fontos oklevelek, hacsak valami ok közlésöket indokolttá nem teszi." 8 Fejérpatakynak ezt az oklevélszelektálási szempontját Mályusz átvette azzal a korrek­cióval, hogy a három vásáron kihirdetéssel történt idézések felveendők, de megtoldotta az­zal, hogy a nőági leszármazottakat dos és res parafernales címén megillető vagyonrész kia­dását elismerő oklevelek is kihagyandók, hacsak nem közlik, mekkora volt az átvett összeg, 9 az ilyen okleveleknek ugyanis Mályusz csak családtörténeti értéket tulajdonított, és ezért nem vette ezeket figyelembe. Az Országos Levéltárban végzett anyaggyűjtésének füzeteiben rögzített eredményei alapján jelölte ki, hogy az Akadémia által „céltámogatás" keretében igen szerényen dotált két munkatársa, Fekete Nagy Antal volt országos levéltárnok, akit az igazoló bizottság öz­vegyi nyugdíjra ítélt, és Oszvald Ferenc premontrei rendi volt tanár a tőle kapott instrukci­óknak megfelelően részletes kivonatokat készítsen. A Fejérpataky László által felvetett közlési módok közül azt választotta, hogy a kivo­nat szövegébe „a terminus technikusokon kívül hosszabb-rövidebb részeket, ha azok va­lami okból jellegzetesek vagy értelmüket magyarul csak hosszasabban lehetne visszaadni, az oklevél nyelvén, túlnyomórészt latinul, ritkábban németül" kell beilleszteni. 10 Nem lé­nyegtelen eltérés volt, hogy Fejérpataky László latin kivonatszövegbe gondolta beilleszteni az eredeti szövegrészeket, Mályusz viszonyt kezdettől fogva magyar nyelvű regesztákat és kivonatokat kívánt készíteni, utóbbiakat eredeti nyelvű betétekkel. Fejérpataky László latin nyelvű kivonatokat a XIX. század vége felé még nyugodtan javasolhatott, de a XX. század közepén, amikor a latin nyelv oktatása meredeken zuhant lefelé, ilyen megoldást már nem lehetett elképzelni. — A vegyes nyelvű kivonatokat nem egy bírálat érte éppen a latinul nem tudók részéről, viszont a korszak magyarul nem tudó külföldi kutatói méltányolták, hogy a latin betétek alapján ki tudják válogatni az őket érdeklő eredeti szövegeket. 7 Uo. 940. (A „fényképszerűén" szó kiemelése tőlem. B. I.) 8 Uo. 926. 9 Uo. 943. 10 Uo. 941.

Next

/
Oldalképek
Tartalom