Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

40 Nagy István A hadiadót bizonyos években külön gabonasegéllyel egészítették ki. Az 1622. évi XXXVIII. te. szerint minden porta után 1 kassai köböl, illetve 2.5 nagyszombati véka, a Dunántúlon 1 kőszegi köböl gabonát ajánlottak fel a rendek. Hasonló mértékű gabonasegély kivetésére került sor az 1625. évi XI., 1630. évi VII., 1635. évi II. és az 1647. évi XXXI. te. értelmében. A gabonát a katonai élelmezési raktárakba kellett szállítani. A kamara kötelessége volt a megyéknél a szállítás szorgalmazása. A porták után kivetett subsidiumot egyéb járulékos adófélékkel is növelték, amelyek azonban nem katonai célokat szolgáltak. Ilyenek voltak az országgyűlések alkalmával az uralkodói párnak megszavazott koronázási ajándékok, tiszteletdíjak (honoraria, donativd). Rendszeresebb, majdnem minden országgyűlésen kivetett adóféle volt a XVII. században a koronaőrzési pénz (pecunia coronalis). Ezt a koronaőrség fizetésére, országgyűlési költségekre, néha külföldi követségek fizetésére fordították. A koronaőrzési pénz az 1618. évi XXXIX. te. szerint portánként 1 Ft, az 1622. évi XXXIV. te. szerint portánként 1,5 Ft, az 1625. évi XXVIII., az 1630. évi VI., 1638. évi VIII., 1647. évi XXXIII. te. szerint portánként szintén 1—1 Ft volt. Az 1649. évi XCVI. te. csak 50 dénárt vetett ki. A török hódoltsági területen élő jobbágyok általában a járulékos adóknak is a felét fizették. Ezeket az adókat többnyire a subsidiumhoz hasonlóan kezelték, és a számadásokat is ugyanúgy vizsgálták felül. A portánként kivetett adó a járulékokkal együtt a XVII. században jelentősen emelkedett. Mindez azonban nem járult hozzá kellőképp az adóösszeg növekedéséhez. Ennek okát az adózó porták számának csökkenésében kell keresnünk. A portaszám csökkenésének fő oka a porta megduzzadásán kívül a háborús pusztítás, a nép elszegényedése volt. Kedvezőtlenül hatott az is, hogy a földesurak a jobbágyokat a földesúri járadékok emelése, a majorsági gazdálkodás erősítése céljából, az állami adózás alól kivonni, a puszta telkek számát gyarapítani igyekeztek. így aztán meglehetősen „sovány" adóösszeírások születtek. Meglepő élességgel írja le a Vas megyei adóösszeírással kapcsolatos visszaéléseket Rauch Dániel, nedelicei főharmincados a „harmincadok állapotáról" írt nevezetes 1655. évi beadványában. Leírása szerint a kamara által kiküldött dicator a megyegyűlések után kiment összeírni a portákat, bár voltak mellette megyei hites nemesek, a község is titkolt, az „urakra való tekintet" is kisebbítette a porták számát, mindezek után a dicator által beadott regestumokból a megye is törölt, „ami által szintén a közönséges jó fogyattatik". Nem kell csodálkozni azon, ha ilyen körülmények között az adóporták száma, amely a XVI. század végén kb. 18 000 volt, a XVII. században ennek kb. felére, harmadára csökkent. A királyi Magyarországon 1609-ben 9418, 1618-ban 11114, 1626-ban 5583, 1635-ben 7440, 1648-ban 5544 adóportát (nádori portát) írtak össze. Az adóporták fogyásának az lett a következménye, hogy bár az 1 portára kivetett adó a pótlékokkal együtt a XVII. század közepére jelentősen nőtt (a század elejinekkb. háromszorosára), az összes megyékre kivetett adók összege a század elején kivetett összeghez képest legfeljebb egyharmaddal emelkedett. A megyékre pl. 1609-ben 37 674, 1610-ben 47 712, 1618-ban 73 353, 1623-ban 25 000, 1635-ben 58 364, 1647-ben 66 535, 1648-ban 60 990 Ft adót vetettek ki a pótlékokkal együtt.

58 Ezek a kivetések, mint említettük, rendszerint több esztendőre (általában két évre) szóltak. 58 Emlékirat a harmincadok állapotáról. 1655. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1898. 588. Az adóporták fogyására és az adóösszegekre: Baráth T.: A magyar állam adóügye, 1605—1648. Bp., 1929. 82., 88.