Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - R. Várkonyi Ágnes: A cenzúra metamorfózisai / 85–91. o.

90 R. Várkonyi Ágnes Az új rendszer, a hierarchikus felügyelet, a hatékony ellenőrzés mechanizmusa, a tudás adagolásának gyakorlata lassan alakul ki. ,,A könyvrevízió ebben az időben korántsem volt rendszeres és hatékony" — állapítja meg Sashegyi és az átmenet jelenségeit teljes bonyolultságukban, minden sematikus leegyszerűsítés nélkül ábrázolja. Gyöngyösy Pál református teológus könyveinek sorsa jól jellemzi a közeget, a mentalitást, a kormányzat és az ország viszonyának többértelműségét. A külföldi egyetemről 1700-ban hazatérő Gyöngyösy Pál teológus könyveit ,,a jezsuiták állítólag lefoglalták". Két évig Gyöngyösy hiába próbálkozik, könyveit nem tudja visszakapni. Közben változik a nemzetközi politikai színpad, kirobban a spanyol örökösödési háború, Bécsbe érkezik Konstantinápolyból Lord George Paget, a karlócai béke angol mediátora, az erdélyi és magyarországi protestánsok segítője. Gyöngyösy a lordhoz folyamodik, Paget megkeresi Kollonich bíborost. Kollonich még püspök korában kidolgozta többek között a könyvvizsgálat gazdaságosabb, némileg intézményesített eljárását, amenynyiben a magyarországi kormányzóság feladatai közé sorolja a könyvcenzúráról való gondoskodást erős protestánsellenes éllel, a katolikus egyház és a Habsburg Birodalom érdekeit azonosnak tekintve és nem gondolva az ország protestáns és más vallású többségére, s a vallásgyakorlatukat engedélyező törvényekre. Paget azonban a nehezen megszerzett szövetséges Anglia államférfiúja, a háború költségeit nagymértékben fedező ország diplomatája, s a törökökkel kötött béke kulcsembere. Közbenjárását lehetetlen visszautasítani, Gyöngyösy tehát megkapja könyvei egy részét, pontosan 670 kötetet, a többi 130 kötet Vulcanus áldozata lesz, nem menekülhetett meg a tűzhaláltól, mivel azok Kollonich szerint „egytől egyig ,botrányos, a jó erkölcsök és a császári fenség ellen írott könyvek' voltak". Vagyis ebben az egyetlen esetben is többféle érdek működött. A teológus foglalkozása és a protestáns egyetemek műveltségi eszményei szerint válogatta össze könyvtárát. A könyvek a lefoglaló jezsuita cenzorok szemében sértőek és veszélyesek. A kárvallott teológusnak nincs módja hivatalos, törvényes jogorvoslatra, hogy jogos tulajdonát visszakapja, s protekcióhoz folyamodik. A diplomata saját hazájának a bécsi gyakorlattól eltérő értékrendjével érvel. A megoldás végül is politikai érdekből születik meg és felemás lesz. Részleges győzelem és vereség mindkét oldalon. A lefoglalóknak igazuk is van meg nem is. A könyvek ellenőrzésében az engedékenység és a megsemmisítő szigor egyszerre érvényesül.

22 Mindez jellemző az átalakulás egész folyamatára. Elhúzódó, szaggatott, visszaesésekkel tördelt és lassú az a folyamat, amíg a könyvnyomtatás, könyvforgalom és könyvterjesztés intézményesített állami ellenőrzésének mechanizmusa valamennyire is kialakul. A birodalom eltérő fejlettségű országaiban eltérő a cenzori gyakorlat. A könyvellenőrzést maguknak kívánják megtartani az egyetemek és az egyházak. A jezsuita könyvellenőrzési gyakorlatot megszakítja a Rákóczi-szabadságharc a maga állami cenzúrát kiépítő próbálkozásaival, majd 1711 után a cenzúra ismét a jezsuiták kezébe kerül. VI. Károly első rendelete (1721) bár eltér Kollonich tervétől, de már így is kevéssé hatékony, az 1723-ban felállított Helytartótanács pedig még nem tud feladatának eleget tenni, a könyvvizsgálatban nem érvényesül az egyház és az állam érdekeinek különválasztása. Az egyház kiiktatását célzó tendenciát sérelmesnek tekinti a Szentszék, a rendezési kísérleteket minduntalanul szétzilálják a bizottsági viták, az ellentmondó rendelkezések, hatásköri sérelmek, a rendeletekkel nem gondoló, vállalkozó nyomdászlegények zugnyomdái, a városok, vármegyék, egyházmegyék, az országos és helyi érdekek harcai, s a Habsburg országok egymástól eltérően szervezett és egymásba folyó ügyei. 1730-ban egy Kremsben nyomtatott kalendári22 Sashegyi, 1968. 7—8. 11. — Paget császári kihallgatásáról George Stepney — Hedges miniszternek, Bécs 1702., július 8. London Public Record Office SP 80/18 fol 16. — Paget útjáról korábbi tévedéseket helyreigazítva: Gömöri György: Lord Paget magyar pártfogoltjai. In: Gömöri György: Erdélyiek és angolok, (é. n.) Bp., 61.