Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.
82 Kállay István 1844-ben a törvény végrehajtása során rendezték a telekkönyvet és a betáblázási könyvet. Mivel Pesten a betáblázási és a birtokkönyv egyesítve volt, bizottságot küldtek ki ennek a megtekintésére. 111 1845-ben a mérnöki hivatal felállításával kapcsolatban a választó polgárság úgy foglalt állást, hogy az 1840: XXI. te. által elrendelt betáblázások a városi lakosok hitelével és jólétével függnek össze, ezért erre külön személy kell, aki nem lehet egyúttal mérnök is. 112 A betáblázási eljárást végül is az 1846. évi telekkönyvi szabályzatban rögzítették. A betáblázni kívánó ügyfél a tanácshoz rövid kérelmet adott be. Ebben ki kellett térnie a hitelező nevére, sorsára (foglalkozására), lakhelyére, az adós nevére, sorsára és lakhelyére, a betáblázandó összegre, a birtokokra, amikre az intabulatio történt (egyenként, a telekkönyvi számmal megnevezve). A kérelemhez csatolni kell az eredeti kötelezvényt, vagy a terhelő oklevelet hiteles formában, valamint a telekkönyvi bizonyítványt (díja 6 kr) arról, hogy a birtok az adósnak telekkönyvileg tulajdona. A kérvényt jegyzőkönyvezték, majd mellékleteivel együtt a telekkönyvi hivatalba adták. A kötelezvényt szóról szóra bevezették a tartozások könyvébe: feljegyezték a betáblázás megtörténtét, hogy mire táblázták be, és ezt az obligatióra is rávezették. Ezután a kérvény az iratok közé való helyezésre a jegyzői hivatalba került. Minden adósról, aki ellen valamit betábláztak, külön-lapot nyitottak, erre írták be az intabulatiókat. Ezt a lapot a telekkönyvi hivatal az összes birtoklevéllel kapcsolatba hozta. így egyszerre megtudható volt, hogy kinek mennyi bevallott adóssága van. A betáblázási ívre feljegyezték a betáblázott hozományt is, az esetleges zálogot vagy a bírói foglalási terhet. A bírói foglalásra kiküldött tisztviselő külön jelentést készített, amikor a foglaláskor az elmarasztalási összeget bíróilag kiszámították és a kielégítésre helybeli ingatlant jelöltek ki. A jelentést a tanácsnak nyújtotta be: ezt a betáblázási könyvben a bírói foglalási teher című rovatba jegyezték be. Feljegyezték az örökösödési jogot: ha az egyik vagy mindkét házasfél meghalt, az illető részét bíróilag írták össze. Az árvák illetőségét a betáblázási könyvbe az örökösödési jogok című rovat alatt vezették be. 113 A továbbiakban arra keresünk választ, hogy mit és mire tábláztattak be. Intabulálni általában készpénzt szoktak, de van néhány kivétel. 1727-ben Platterer Jakab pl. 12 mérő búzát tábláztatott be egy polgár nevére. 1749-ben 14 körmöci aranyat, 1751-ben 29 körmöci aranyat, 1842-ben 100 császári dukátot tábláztak be. De lehetett betábláztatni vinculum-ot is. 1769-ben pl. Kiss György 300 Ft-ot tábláztatott be Grabner Mihály ellen vinculum ex non observatione praestituti termini címén. 114 Be lehetetet tábláztatni az elmaradt kamatot. 1740-ben pl. kétévi, 1745-ben háromévi, 1749-ben hétévi és 1751-ben kétévi elmaradt kamatot. 115 A leggyakoribb a pénzkölcsön bejegyeztetése. A legkisebb összeg 10—20 Ft, a leggyakoribb az 1000—2000 Ft, de vannak nagyobb pénzkölcsönök is. 1777-ben pl. 3000, 1820-ban 3400, 1757-ben 4000 Ft-ot jegyeztek be. 116 A nagyobb összegek közül a Daróczy Lajos házára írt 8000 Ft (1773), a Hübner János javaira írt 19 830 Ft (1826), a Bezerédy Miklós javaira írt 22 000 Ft (1841), vagy a Mestery Farkas és Friebeisz Klára hátramaradt javaira írt 31 000 Ft (1785) érdemel említést. 117 Gyakori eset, hogy házvételkor a vevő a vételárral vagy annak egy részével adós maradt. Ezt az eladó, ekkor már mint hitelező, betábláztatta. 1728-ban pl. a császári élelme111 Uo. 1844. jan. 8. No 109. 112 Uo. 1845. febr. 24. No 507-508. m Uo. 1846. jan. 21. No 244. ÍM Intabulationsbuch 1727. júl. 8., 1749. dec. 14., 1751. máj. 28., 1842. jan. 31. No 141., 1769. szept. 18. 115 Uo. 1740. jún. 10., 1745. júl. 27., 1749. mára 4., 1751. ápr. 3. 116 Uo. 1777. febr. 3., 1820. nov. 11. No 1104., 1757. aug. 30. 117 Uo. 1773. máj. 21., 1826. febr. 10. No 115-121., 141—142., 1841. jan. 25. No 100., 1785. ápr. 22. No 7.
