Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

80 Kállay István lért szedett külön a jegyzőnek. Kőszegen a betáblázás díja 1739-ben 50 d (a jegyző ugyanennyit kapott). 1760-tól 1 Ft 50 d-ra emelték, függetlenül a bejegyzett összeg nagyságától. Ebből 50 d-t kapott a jegyző, a többi a városi pénztáré lett, illetve a tanács osztozott rajta. Pesten az adósságok betáblázása az 1723:CVII. te. szerint történt. Addig nem intabulálták, amíg a hitelező ki nem fizette a betáblázási krajcárt. A bejegyzésről a hitelező kivonatot kapott.

96 Fehérvárott az első utalást az ingatlan megterhelésére igen korai időből, 1691-ből ismerjük. Július 10-én a Lampl vendégfogadóra Sedich Márton követelésére bíróilag kirótt megterhelést (Satz) felfüggesztették.

97 A betáblázási könyv vezetését az 1723. évi törvény előtt, 1714-ben mindössze két bejegyzéssel kezdték meg. 1715—1716-ban egy-egy, 1717-ben kettő, 1718-ban egy, 1719-ben kettő volt az intabulatiók száma. Tömegesen 1720-tól kezdve találkozunk velük: 1720-ban 24, 1721-ben 13, 1722-ben 12, 1723-ban 20 és a következő évben 11 esettel. A további számok: 1730:9, 1738:9, 1744:7, 1749:32, 1754:25, 1762:7, 1769:30, 1772:25, 1776:35, 1779:50, 1780:38, 1781:65 ÉS 1782-ben 22. A bejegyzett intabulatiók száma a XIX. század elejétől ugrott meg: 1810-ben 918, 1811-ben 733, 1812-ben 731 és a követekező évben 818 esetet írtak be.

98 Az 1730-as évektől a hitelezők a tanácstól kérték a betáblázást, illetve az adósság visszafizetésének a szorgalmazását. 1735-ben pl. a bécsi Wohlgemuth Dániel kérte egy fehérvári polgár adósságának az intabulálását (vormerken oder protokolliereri). Ezért a városi kancellária 1 Ft után 1/2 d-t szedett.

99 A bejegyzés formulája általában vormerken, gewöhnlicher Mass vormerken (1733), ordentliche Vormerkung (1734), gerichtliche Vormerkung (1749), gerichtliches Both (1770), gerichtliches Verbot (1781) volt, de gyakran hozzátették: in sensu legum Patriarum (t. i. intabulari),

m A betáblázást általában mindenki a saját nevében kérte. De van néhány kivétel is. 1748-ban pl. Vásárhelyi Pál egy asszony nevében és helyett tábláztatott be 288 ft-ot egy városi polgár vagyonára. 1765-ben Viczenti Jakab im Namen aller Érben intabuláltatott 600 Ft-ot, 1781-ben Vörös Zsigmond a saját és a testvérei nevében 260 Ft-ot Jurisits Pál vagyonára. 1787-ben Kozma Lipót a principálisa nevében 1000 Ft-ot tábláztatott be. 1790-ben Hiemer Mihály, Fejér vármegye táblabírója, hites írnoka által mutattatta be intabulatióra Nádallay Sándor 400 Ft-ról szóló kötelezvényét.

101 A határidő általában nem túl hosszú, de volt egész rövid is, mint pl. az 1742-ben Daróczy Zsófia által Herczegh Péter és János javára betábláztatott 300 Ft esetében a 14 nap. De sok példa van arra, hogy több év után, amikor az adósba vetett bizalom megingott, került sor az intabulatióra. 1782-ben tábláztattak be pl. egy obligatiót az 1777. évből. Vagy 1813-ban több kötelezvényt az 1781, 1802, 1803, 1807, 1810 és 1812 évből. Mindenhol beírták, hogy mely évben mennyi kamatot fizettek a tőke után.

102 1767-től kezdve a betáblázás gyakran az in Senatu kifejezéssel kezdődik. De lehetett in particulari sessione (1769-ben először), in pleno Senatu (1770), sub sessione criminali 96 Corpus statutorum V/2. 461. Magyaróvár 1735., 472., 531. Kőszeg 1739., 1760., IV/2. 125. Pest 1742., Protocollum sessionale 1841. szept. 13. No 2335. 97 Protocollum sessionale 1691. júl. 10. 98 Intabulationsbuch 1714—1782. és 1810—1814. alapján összeállítva. 99 Acta politica et juridica. No 77. 1735. márc. 20. 100 Intabulationsbuch 1733. nov. 6., 1734. márc. 16., 1749. febr. 25., 1770. ápr. 28., 1781. okt. 25., Protocollum judiciale 1797. máj. 16. No 344/5. 101 Intabulationsbuch 1748. okt. 22., 1765. jún. 3., 1781. júl. 13., 1787. márc. 14., Protocollum judiciale 1790. nov. 29. No 522. 102 Intabulationsbuch 1742. szept. 22., 1782. márc. 1., 1813. jún.