Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nagy István: A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége a XVI–XVII. században / 29–51. o.

A magyar kamara adóigazgatási tevékenysége QCVI—XVII. század.) 37 megbízottak közösen hajtották be — részleges is. Olyan esetben, amikor az adóbehajtást az országgyűlés rendi tisztségekre bízta, a megyénél az adóbeszedést a megye által kiküldött hites személy, egy esküdt végezte. Rendszerint olyan, aki a kamarai kezelés esetében a rovó mellett a megyét képviselte. A XVII. század második felében a megyei esküdt lassanként átvette a királyi rovó szerepét, és átalakult megyei adószedővé, adóperceptorrá.

45 Ez szolgáltatta be aztán a kamarának vagy másnak a megyében összegyűjtött adót. A magyar kamarának tehát az adóbehajtás alsó, megyei szintjén is jelentős szerepe volt az adóigazgatás megszervezésében. A királyi rovok, majd a XVII. század vége felé helyükbe lépő megyei adószedők munkáját a kamara igyekezett szabályozni, egyöntetűvé tenni. A kamara próbálta elhárítani azokat az akadályokat is, amelyek a megyéknél a nemesi érdekek miatt állandóan nehezítették a hadiadó behajtását. A királyi rovó, majd később a megyei adószedő, adópénztáros tisztségét tulajdonképp a magyar kamara fejlesztette ki, együttműködve a megyei szervezettel. 4. A kamara és az adóösszeírások (Jobbágytelek és adózó porta) Az adó kivetésénél és behajtásánál igen fontos szerepet játszott az adóösszeírás, illetve a magyar gyakorlat szerint az adózó jobbágyporták összeszámlálása. Az országgyűlések ugyanis az adót nem meghatározott összegben ajánlották meg, hanem csupán arról döntöttek, mennyi adót fizessen egy-egy egész porta (eredetileg jobbágyporta vagy sessio). Az adó végösszegét így jelentősen az befolyásolta, mennyi adóköteles portát (kaput) sikerült az országban összeírni. A Habsburg uralkodók 1569-ben ugyan meg akarták honosítani azt a kincstár számára kétségtelenül eredményesebb módszert, hogy egy bizonyos meghatározott összeget vessenek ki adó gyanánt az országra, amelyet aztán a porták között kellett volna felosztani. Ehhez a módszerhez, amely egyébként ellenkezett a Mohács előtti magyar adóigazgatás gyakorlatával is, a magyar országgyűlések nem járultak hozzá.

46 A Habsburg uralkodók az adóbevétel növelése végett arra törekedtek, hogy az adózó porta Magyarországon kialakult, nem a központi hatalom, hanem a földesurak számára kedvező formáját, jellegét megváltoztassák. Az adózó porta Mohács előtt az egész jobbágytelket jelentette a hozzátartozó földdel, egyéb tartozékokkal együtt, amely után a földesúrnak is egész cenzust kellett fizetni.

47 Ezen a telken rendszerint egy, legfeljebb két jobbágycsalád élt. A XVI. században a porta jellege az adózás számára kedvezőtlenül változott meg. Az ország egyes vidékein területe sem volt egységes, hanem a jobbágyok számától, a megművelt határtól függően különféle kiterjedésű lehetett. Még nagyobb változatosságot mutatott a porta a rajta élő népesség, a jobbágycsaládok, háztartások számának tekintetében. Az országgyűlési artikulusok a portát továbbra is a jobbágytelekkel azonosnak (porta sive sessio) minősítették.

48 A porta az adó, a sessio a földesúri terhek kivetésének volt az egysége. Az adózó portán belül a XVI. században ezzel szemben már nem egy, hanem 2 vagy több jobbágycsalád élt, önálló jobbágyháztartás volt. Ez azt jelentette, hogy az adózó porta és a jobbágytelek tartalmi egyezése megváltozott, egy adózó porta gyakorlatilag több jobbágytelket foglalt magába. 45 Ember Gy.: i. m. 236. 46 MOE. V, k. 166. Az 1569. évi országgyűlésen a királyi előterjesztés 80 000 Ft fix összeg megszavazását kérte. Az adókivetés ilyen formája Ausztriában volt szokásos. 47 Juhász L.: i. m. 12—13. 48 Uo. 22-23.