Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - KRÓNIKA - Nyulásziné Straub Éva: A Magyar Országos Levéltár Kossuth-kiállítása, 1994 március–1995 február / 288–289. o.

288 Krónika A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KOSSUTH-KIÁLLÍTÁSA (1994 március—1995 február) A Kossuth centenárium megemlékezés-sorozatában a Levéltár speciális témaválasztással kívánt emléket állítani a nagy hazafinak. A Kossuth Lajos halálának 100. évfordulójára rendezett „Kossuth Lajos és a nagyhatalmak 1849—1866'' című kiállítást Katona Tamás történész nyitotta meg 1994. március 17-én. A kiállítás nyolc fejezetet villantott fel 115 dokumentum segítségével e rendkívül szerteágazó diplomáciai tevékenységből: I. Kossuth diplomáciai törekvései 1849; II. Diplomáciai erőfeszítések Kossuth és családja szabadságának visszaszerzésére 1849-1851; Hl. Kossuth Lajos Amerikában 1851—1852; IV. Kossuth és Mazzini — útkeresés 1851—1856; V Az 1859-es olasz háborút megelőző diplomáciai tevékenység; VI. Kossuth és a délszlávok című rész két alfejezetre oszlott: Kossuth és Tkalac az itáliai emigrációban, valamint Kossuth és Stratimirovic az itáliai emigrációban; VII. Új utakon — Kossuth és Garibaldi, Kossuth és a piemonti királyság 1860— 1865; VIII. Az 1866-os háború és lecsengése. Kossuth Lajos 1848 júniusától készített tervezeteket a német, angol és francia kormányok részére Magyarország törekvéseinek megvilágítására, s ezzel támogatásuk elnyerésére a Habsburgokkal vívott küzdelemben. 1849-ben az európai nagyhatalmak egymás közti érdekellentéte, melyre Kossuth politikáját alapozta, háttérbe szorult a forradalmaktól való félelem mögött. Angliának nem állt érdekében Oroszország vagy Ausztria erősödése, Oroszországnak Ausztria erősödése, mégis az adott pillanatban ezek a szempontok félretehetők voltak egy nagyobb veszély, a forradalom ismét európai méretűvé terjedésének veszélye mellett. A forradalom leverése, majd Kossuthnak a sumlai fogságból külpolitikai nyomásra történő kiszabadulása után, rövid angliai tartózkodása nagy politikai sikert hozott. Amerikai körútja azonban súlyos csalódást eredményezett: a hivatalos Amerika visszafogott volt, elutasította az általa képviselt szabadságeszmét. S mint ahogy azt a bemutatott dokumentumok is tükrözték, díszes külsőségek jellemezték útját, de a valódi problémákat kimondani nem volt szabad. Visszatérve Európába Kossuth Mazzini felé fordult, elképzeléseik a Francia Köztársaság támogatására épültek, Napóleon államcsínye azonban hamar szertefoszlatta reményeiket. Az olasz—magyar függetlenségi mozgalom összekapcsolása maradt 1866-ig Kossuth vezéreszméje, melyben a francia külpolitika magyar ügy iránti megnyerése volt Kossuth számára a kulcsfeladat. A „nagy" politika mellett Kossuth folyamatosan foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, a Kárpát-medence népeinek összefogásával, a Duna-konföderáció tervének finomításával. E témakörre utal a VI. rész Tkalacra és Stratimirovicra vonatkozó szemelvénygyűjteménye. Az anarchizmus felé hajló Mazzini után a piemonti királyság felé fordult Kossuth, ahol Cavour miniszterelnök személyében megértő politikai társra talált, azonban a francia külpolitika, természetesen saját érdekei alapján döntve, az olasz egyesítésben a kis lépések taktikáját követve 1859-ben cserben hagyta a magyar, de egyben az olasz ügyet. A kiállítás VII. része bizonyítéka Kossuth töretlen hitének, mellyel a nagyhatalmak béketörekvésének ellenére próbálta ébren tartani a magyar függetlenség kivívásának ügyét. Minden lehetőséget megragadott arra, hogy kifejtse, az olasz egység nem valósítható meg a magyarok támogatása nélkül, Ausztria mindaddig erős marad, s ellene csak egy-egy csa-