Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - IRODALOM - Oborni Teréz: Archivum supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum. Szerk.: Bán Péter, Á. Varga László. Eger, 1993. / 249–251. o.

250 Irodalom Bessenyei József a Mohács utáni időszak meghatározó politikusának, Enyingi Török Bálintnak rokoni, szervitori kapcsolatait mutatja be. A legbefolyásosabb rokonokra és támogatókra Török Bálint felesége, Pemfflinger Katalin révén tett szert. A nagyúr elfogatása után egyedül maradt Katalin asszony mellett mindvégig kitartott a rokoni szálakkal is hozzájuk kapcsolódó lekcsei Sulyok és a gordovai Fáncsy család. Török Bálint szervitorai közül Tinódi Lantos Sebestyén mellett a leghíresebb, Martonfalvai Imre deák állításait a szerző jó néhány helyen megkérdőjelezi és módosítja, s joggal teszi ezt, hiszen az általa felkutatott hatalmas és meggyőző forrásbázisra alapozza állításait. A kevésbé ismert szervitorok életpályáinak áttekintése után a szerző biztonsággal cáfolja Martonfalvai azon kijelentését is, hogy Pemfflinger Katát, miután egyedül maradt, elhagyták volna régi szolgái. Az egri vár története fáradhatatlan kutatójának, Sugár Istvánnak tollából ritka és a XVI. századi végváraink története iránt érdeklődők számára különösen érdekes dokumentumok közlését és feldolgozását olvashatjuk. Az egri vár 1552. évi ostromának sebesültjeit, halottait és sebészborbélyait felsoroló egyedülálló forrásokat latin és magyar nyelven is közli a szerző. A források a végvárkutatók által jól ismert magyar kamarai fondokból valók: Városi és kamarai iratok, és Lymbus. (Ez utóbbinál nem ártott volna megjegyezni a jelzetben: E 211, mivel a Magyar Országos Levéltárban számos más Lymbus is található.) A szerző tanulmányában a vár sebészborbélyainak gyógyítási eszközeit, sebészeti módszereit jellemzi. Érdekes összesítést kapunk a halált okozó sérülések fajtáiról, az összesen 97 életben maradt sebesült megsebesülésének módozatairól is. A forrásközlés végén Tinódi Sebestyén Eger vár viadaljáról való ének című költeményének azon sorait találhatjuk, amelyekben név szerint vagy általánosságban sebesülésekről, halálesetekről történik említés. Tóth Péter rendkívül érdekes gondolatokkal örvendezteti meg az olvasót. Tanulmányában a Hatvan helynevek magyarázatára tesz kísérletet. A Hatvan településnév gyakori hazánkban, kialakulását a szerző a besenyőkhöz köti. Feltevése szerint Szent István király kisebb legendájának német származású írója valószínűleg félrehallott egy besenyő (kipcsak-török) nyelvű szót: qatman/chatwan/hatvan, melynek jelentése „töredék nép", és ebből a félreértésből született meg a latin fordításban a „sexaginta viri Bissenorum", azaz, hogy ,,hatvan férfi a besenyők közül... Pannónia felé közeledett". A szerző meggyőző érveléssel bizonyítja, hogy a gyakori Hatvan településnevek a besenyő törzstöredékek letelepedési helyein keletkeztek. Ezután kísérletet tesz a palóc népnév jelentésének megfejtésére is, logikus okfejtéssel bizonyítva: a palócok feltehetően az itt letelepedett besenyő néptöredékről nyerték elnevezésüket. Ez utóbbi gondolat összecseng a nemrégiben elhunyt Mándoky Kongur István turkológus véleményével, aki számos nógrádi helynévben besenyő település emlékét sejtette. A kötetben több forrásközlés található: KondoméLátkóczki Erzsébet egy eddig ismeretlen, István ifjabb király által 1260-ban kiadott adománylevelet közöl a Heves Megyei Levéltár Mohács előtti okleveleinek gyűjteményéből. Kellner Judit egy egri polgár házaspár 1772-ből való hagyatékát közli, amelyből egy korabeli polgárcsalád háztartásának teljes felszerelése tárul elénk. Nemes Lajos a Batthyányak nagyszarvai uradalmának 1844. évi inventáriumát és értékbecslését ismerteti. Az irat Kismartonban, a Tartományi Levéltárban található, a rendezés alatt álló birtokjogi iratok között. A. Varga László gondozásában a salgótarjáni iparmedence munkástanácsküldöttei 1956. november 13-i ülésének jegyzőkönyve kerül közlésre. A tanulmányok között Csiffáry Gergely újabb adalékokkal szolgál az 1848/49. évi szabadságharc híres tábornoka, a huszárszázadát hazavezénylő Lenkey János magyar irodalmi említéseihez. B. Gál Edit az Orczy család vagyoni helyzetét és jószágait tárja elénk egy 1820-ból fennmaradt vagyonfeltáró összegzés közlésével. Az Orczy család levéltárában folytatott kutatásai alapján áttekinti a család XVIIJ. századi történetét is. B. Huszár Eva az 1782-ben elkezdődött első katonai felvétel Heves megyei térképezési rendellenességeit tag-