Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - IRODALOM - Trostovszky Gabriella: Woelderink, B.–Loonstra, M.: Het Koninklijk Hauisarchief te's Gravenhage. Amsterdam, 1989. / 245–247. o.

246 Irodalom Az uralkodó 1828-ban meghagyta, hogy a Pénzügyminisztérium és a Külügyminisztérium adja át a Házilevéltárba tartozó iratokat. A minisztériumok vonakodása miatt tényleges iratátadásra csak 1840-ben került sor. Az Államtanács 1829-ben kezdte meg az oránia-nassaui uralkodóházra vonatkozó iratok átadását, 1834-ben pedig számos értékes, Orániai Vilmos helytartóra és az orániai hercegségre, valamint az antwerpeni őrgrófságra vonatkozó XVIII. századi irattal gyarapodott a levéltár. Egyes iratok, iratgyűjtemények ajándékként vagy vétel révén kerültek a Házilevéltárba. Az 1820-as években szerezték meg többek között Constantijn Huygens hagyatékát is, mely jó néhány Rembrandt-levelet is tartalmazott. Forráskiadványok készítését egy 1828-ban kiadott királyi rendelet alapján 1831-ben, Groen van Prinsterer igazgatósága alatt kezdték meg. A következő három évtizedben összesen 14 kötetben adták ki a Házilevéltárban őrzött 1552 és 1688 közötti iratokat. Az iratanyag feltárása és jegyzékelése a XIX. szazad második felében kezdődött meg. A dokumentumokat — amint az akkoriban általában szokás volt — személyek szerint csoportosították, nem törődve azzal, hogy azok korábban melyik családtag vagy melyik intézmény levéltárába tartoztak. Valamennyi személyi levéltárat egy séma szerint rendezték. Ez a megoldás a nagy és összetett levéltárak esetében nem bizonyult szerencsésnek. Hogy a Házilevéltárat megismertessék a közvéleménnyel, az uralkodóház alapítója, I. Vilmos herceg halálának 300. évfordulóján 1884-ben reprezentatív kiállítást rendeztek Delftben. A század utolsó évtizedében a Házilevéltárat és az 1815-ben alapított Királyi Könyvtárat egy intézménnyé vonták össze. Ekkorra a két intézmény megalapítása óta folyamatosan fennálló elhelyezési gondok olyan méreteket öltöttek, hogy elkerülhetetlenné vált egy új levéltári és könyvtári épület létrehozása. Az új épület terveit J.P.E. Hoeufft van Velsen készítette el. A terevezéshez főként a Rijksarchief 1881-ben befejezett s'Hertogenbosch-i épülete szolgált mintául, de ezenkívül számos bel- és külföldi — főként német — levéltári és könyvtári épületet is tanulmányozott Hoeufft. Az építkezés 1895-ben kezdődött meg. Első lépésben a levéltári szárny épült fel, majd 1897-ben kezdetét vette a könyvtári szárny építése is. A tűzbiztos épületet a legmodernebb légcserélő és fűtőberendezésekkel és világítótestekkel szerelték fel. Alkalmazták az akkor még meglehetősen újnak számító kovácsolt- és öntöttvas technikát is. A kiszolgálóhelyiségeket és a raktárakat tűzbiztos ajtókkal választották el egymástól. A kétszintes raktárakat kovácsoltvasból készült rostélypadlóval osztották meg, és önhordó vaspolcokkal rendezték be. A két épületszárny közötti elegáns folyosón kapott helyet a múzeum, ahol az oránia-nassaui uralkodóház családi gyűjteményének legszebb darabjait állították ki. A levéltár és a könyvtár Vilma királynő uralkodása idején, 1898 folyamán költözött be az új palotába. A XX. század első éveiben ismét nagy lendületet vett a forráskiadási munka. Folytatták az 1830-as években megkezdett diplomácia- és politikatörténeti sorozatot, és V. Vilmos helytartó személyes jellegű családi iratait is kiadták. Az intézményt az 1900-as évek óta általában történész képzettségű igazgató vezeti, akinek egy könyvtáros, egy levéltáros és egy adminisztratív ügyeket intéző munkatársa van. Művészeti, művészettörténeti ügyekben a szükséges segítséget külső szakszemélyzet vagy önkéntesek adják. A levéltár négy fő részre tagolódik. A családtagok iratanyagát tartalmazó levéltárak mellett két úgynevezett dokumentációs gyűjteményt hoztak létre, mégpedig egy 1890 óta folyamatosan gyarapodó fény képgyűjteményt, valamint egy a királyi családról megjelent cikkeket, kiadványokat, és egyéb emléktárgyakat magában foglaló kollekciót. A festmények és egyéb művészeti alkotások a Házilevéltár művészeti gyűjteményébe kerültek. A