Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Csetri Elek: Iratok Franciaország délkelet-európai diverziós terveihez, 1793–1796 / 221–234. o.

Iratok Franciaország délkelet-európai diverziós terveihez (1793—1796) 225 eredményeket-vívmányokat, ugyanakkor visszautasított minden hódítást. A Direktórium idején azonban egyre jobban elhatalmasodott Franciaország természetes határainak a hangoztatása (Rajna, Atlanti-óceán, Pireneusok, Földközi-tenger, Alpok), ami már területi hódítást rejtett magában. Az itáliai hadjárat megindítása felfogható preventív háborúnak is a Franciaországot folyton fenyegető Ausztria és vele szövetséges Piemont ellen, de a Bonaparte Napóleon itáliai győzelme utáni területszerzések, Lombardia, németalföldi és piemonti területek bekebelezése, egész sor itáliai csatlós állam létesítése egyértelművé tette, hogy Franciaország annexióra törekszik.

19 Beszélő példa volt Velence esete is. Ismeretes, hogy az itáliai hadjárat során a francia csapatok behatoltak Velence területére, beleértve a hozzá tartozó Isztriát, Dalmáciát, Cattarót. De nemcsak elfoglalták, hanem a Nagytanácsot lemondatták (1797. május 17), a Köztársaság területét pedig annektálták, hogy aztán a campoformiói békében Lombardia fejében Velencét Ausztria kezébe adják. Az történt, amit Soboul emel ki: Franciaország, ,,a forradalmi nemzet, saját elveit megtagadva a »népek alkusza« lett."

20 Az adott helyzetnek megfelelően kezelendők és értékelendők az 1793. és 1796—1797. évi francia diverziós tervek. Az 1793 évi balkáni hadjárat tervét az abszolutista hatalmak Franciaország ellen indított első támadása idején, 1793. szeptemberében (a Köztársasági Naptár II. évében) terjesztette hadügyminisztere elé Valcroissant tábornok.

21 Röviddel azelőtt, hogy Jourdan tábornok Wattignies mellett vereséget mért az osztrák hadakra. A diverziós terv célja Ausztria hátbatámadása volt, dél és kelet felől, hogy ,,a Köztársaság a legnagyobb előnyöket húzza belőle" — ahogy tervezője megfogalmazza. Több homályos pontja ellenére megállapítható, hogy Marseille-ből indult volna ki a francia katonákat szállító hajó. A hajóskapitány csak a nyílt tengeren tudta volna meg, hogy a rábízott embereket Ragúzába vagy Durazzóba kell szállítania s azok ott favásárlás ürügyén szállnának ki. Mielőtt a pasához utazna, a kikötőben tárgyalásokat folytatna, katonáinak és huszárjainak élelmiszer-készletekkel és lovakkal való ellátására (melyeket Magyarországról, Szlovéniából és Dalmáciából remélt). Azután a boszniai kormányzóság központjába, Banjalukába utazna, ahol a pasának felmutatná a szultán fermánját és annak alapján támogatást kérne. A 2—3000 főnyi török segéderő a francia expedíciós osztaggal az osztrákok ellen indulna, akik a muzulmánoknak és franciáknak esküdt ellenségei. A sereget bosnyákokból, albánokból, szerbekből, montenegróiakból és más népek fiaiból állítanák össze. Ilyenformán nem a törökök és császáriak (osztrákok) háborúját viselnék, hanem a hadjárat megindítói Magyarország segítségére is számítanának, melynek mágnásai ugyancsak elégedetlenek a császári udvar politikájával. A hadjáratban a tervet javasló Valcroissant tábornokot testvére is segítené, akinek Lengyelországban, Bécsben és Törökországban sok ismerőse van. Hadjáratának sikerét Magyarország, Szlovénia és Dalmácia részvétele is biztosítaná. Ragúza vagy Durazzo kikötőjéből 4—500 emberével Isztriába és Horvátországba is katonai expedíciót tervezett, amivel nehézséget okozhatna a bécsi kormányzatnak. Elképzelésének sikere érdekében terjes titoktartást kívánt és nem akart a részletekbe belemenni. Az iratok második csoportja 1796—1797 fordulóján született, azután, hogy eldőlt az itáliai hadjárat sorsa. Néhány nap múlva Bonaparte Napóleon tábornok Rivolinál újabb vereséget mér Alvinczy osztrák altábornagy hadaira (1797. jan. 14.) s két héttel később a 19 Tarle: Talleyrand 16; Madaul: i. m. II. 179; Droz: i. m. 190-192; Soboul: i. m. 269, 283, 498499. stb. 20 E. Tarle: Napóleon. IV. kiadás. Bp., 1961. 28, 41—42. 21 Francia Hadilevéltár. Történelmi Levéltár. Szárazföldi erők. — Ministére de la Guerre. Archives Historiques. Térre. Paris-Vincennes. Ms. 1586. Autriche 1777—1804.