Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Nyulásziné Straub Éva: Útmutató a genealógiai és családtörténeti kutatáshoz a Magyar Országos Levéltárban / 167–181. o.
Útmutató a családtörténeti kutatáshoz 175 jegyzéke" 34 1621 oklevélről készült tematikus jegyzék. A kézirat lezárása utáni gyarapodást az 1992 óta újra kiadásra kerülő Turul folyamatosan ismerteti. A címerkérő folyamodványok is a speciális források körébe tartoznak. 1526-tól írásban kellett kérni a kancellárián a nemességet és a címert, megadva, hogy a címerkérőn kívül kik részesüljenek az adományban és a beadványon szerepelnie kellett a kért címer rajzának. Az egységes formában készült kérvényekre a kérelmező nem írt dátumot. A keltezés a Kancellárián került a feljegyzésre és az adománylevél kiadványozási időpontját jelenti. Ezek a folyamodványok a Magyar Kancelláriai Levéltár, Conceptus expeditionum 1527—1770 (A 35), majd az Acta generalia 1770—1848 (A 39) sorozatában, illetve az Erdélyi kancellária, Acta generalia 1694—1848 (B 2) sorozatában található. Levéltári irategyüttesek A főbb irattípusok után tekintsük át azokat a főbb irategyütteseket, amelyek a genealógiai és a címertani kutatások forrásai. A családi levéltárak és személyi fondtöredékek ismertetésére az első helyen kellene hogy sor kerüljön, ha nem szóltunk volna már többször is róluk. Az eddigiekhez annyi kiegészítést kell tenni, hogy az önálló egységként nyilvántartott családi levéltári anyagokon kívül a Magyar Kamara Archívumában 71 családi és személyi fond található külön állagként (E157—202 jelzetek alatt), s további számos, nem önálló egységként kezelt levéltártöredék a Neo-regestrata acta 1527— XIX. század (E 148) című sorozatban: ezek elkobzott, vagy időlegesen a kincstárra visszaszállott birtokokkal átvett s a birtokok újra adományozásakor tovább nem adott iratok. Itt kell felhívnunk a figyelmet arra, hogy minden eddig tárgyalt irategyüttesben csak 1526 után kelt iratok találhatók, mert az 1526 előtti iratokat kiemelték és külön helyezték el az ún. Mohács előtti gyűjteményben (Q szekció, Dl sorozat). A kiemelés az 1880-as években kezdődött és napjainkra minden magyarországi levéltárban befejeződött. E sorozatok kialakításának alapvető oka az, hogy a magyar királyi levéltár 1526—1542 között elpusztult, de igen nagy veszteség érte a többi 1526 előtti anyagot is. Az 1526 előtti anyag külön kezelése elősegíti e korszak történeti feldolgozását, másrészt lehetővé teszi fokozott védelmét. A birtok, nemesség és egyéb kiváltságokat adományozó, azaz jogbiztosító iratok másolatai, különböző nemességi jegyzékek a Magyar illetve az Erdélyi Udvari Kancellária levéltárában találhatók. Itt őrzik az ún. Királyi könyveket, amelyek olyan másolati könyvek, amelybe bemásolták az adott kancellárián kelt és fontosabbnak tartott királyi rendeleteket, adományokat. Ezek elsősorban adomány- és kiváltságlevelek, de vannak köz- és magániratok királyi megerősítését tartalmazó bejegyzések is e kötetekben. A Libri regii 1524—1867 között (A 57) a magyar, a Libri regii primae classis 1687—1848 között (B 18) az erdélyi kancellárián kelt iratok másolati könyveit tartalmazza. Az ez előtti fejedelmi adományok könyve a Protocolla, libri regii et stylionaria 1529—1827 (F15) alatt található. A minisztériumok megalakulása után az ilyen jellegű ügyeket a Király személye körüli minisztérium hatáskörébe utalták, ott a sorozat neve Királyi könyvek 1861—1918 (K19). Többszöri királyi rendelet és törvény, a legutóbbi i741:XXXüI. te. ellenére a könyvek vezetése 1867-ig esetleges volt, az adományoknak csak töredékét jegyezték fel. A királyi könyvekbe bevezetett nemesség- és címeradományozások mutatója nyomtatásban is megjelent. 35 34 Forrástudományi segédletek. 2. Összeállította: Nyulásziné Straub Éva. Kézirat. Bp., 1981. 154 p. 35 Illésy János—Pettkó Béla: Királyi könyvek 1527—1867. Bp., 1895., valamint Gerő József: A királyi könyvek 1867-1918. Bp., 1940.
