Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Pajkossy Gábor: A reformkori Országgyűlési Tudósítások / 121–136. o.

134 Pajkossy Gábor dósítások a postanapok délutánján, sőt máskor is „fennszóval olvastathatnak". Az első negyedév után azonban a választmány (a pénzhiány mellett) arra hivatkozott, hogy , ,a közlemények nem kielégítők" és a Pesti Hírlapban ,,a viták kimerítőleg közöltetnek". A másik debreceni társas egylet, az ún. régibb kaszinó 1843. augusztusi közgyűlésén felvetődött a lap lemondása, mivel az drága, és az országgyűlési tudósítások ,,a hírlapokba terjedelmesen kijönnek". A lap előfizetését mégis meghosszabbították, „minthogy a hírlapok tudósításai, bár terjedelmesek, azon okon mindazonáltal, hogy a szónokok nevei kitéve nincsenek, mégis hiányosak", Záborszkyt azonban „tiszta, könnyen olvasható s lapozott ívek küldésére" szólították fel. Az év végén azonban megszüntették a „felette drága s mindamellett is keveset érő, s későn s néha semmit sem közlő" lap előfizetését.

32 A másik lapot Kari Lesigan 1843. augusztus 20-ától adta ki, előbb Der ungarische Reichstag, a 4. számtól Der Landtag, majd a 93. számtól Der Reichstag címmel. A szerkesztő valószínűleg Andorffy Károllyal, a Der Ungar és a Pester Zeitung későbbi liberális szellemű cikkírójával, 1848-ban Buda városkapitányával azonos. Lesigan tudósításaival a hazai németséghez fordult, és azt kívánta elősegíteni, hogy „Magyarország törvényhozó testje iránt" körükben is „felébredjen a teljes joggal elvárható figyelem". Nyíltan leszögezte: „lapunk nem pártatlan, nem semleges, hanem teljességgel liberális; a liberális párthoz köt politikai hitünk, társadalmi vallásunk." Ferstl is úgy értékelte: a szerkesztő arra törekszik, hogy az ellenzéket és törekvéseit a — magukat, úgymond, a politikai üzelmektől mindaddig távol tartó — német polgárokkal megkedveltesse. A lap naponta jelent meg (vasár- és ünnepnap is!), negyedrét alakban, átlagosan valamivel kevesebb mint egy ív terjedelemben, havi 8 Ft előfizetési díjért. A lap a beszámolók és az országgyűlés dokumentumai mellett Lesigan vezércikkeit, vitacikkeit hozta. Mivel a kormányzatot aggasztották azok a hírek, amelyek szerint a lapot kávéházakban szabadon olvassák, 1843 novemberében nyomozást rendelt el. A pozsonyi vizsgálat eredményét nem ismerjük, Budáról azonban hét és Pestről három előfizetőnek tudjuk a nevét (szemben Záborszky olvasóival, valamennyien polgárok voltak). Lesigan, akinek állítása szerint sohasem volt tizenkettőnél több előfizetője, a negyedév végén abbahagyta vállalkozását.

33 A kéziratos tudósításokat a kényszer szülte. „Fájdalom, hogy a sötétségnek divatozó rendszere közléseinkre nézve megfoszt a sajtónak könnyű, sebes, tág, hibátlan s olcsó eszközétől (mellynek segítségével tízszer tökéletesbet lehetne adni, s legyen szabad mondanunk, hogy tudnánk is) és az írásnak nehéz, lassú, szűk, hibás és drága eszközéhez nyúlni kénszerít, mintha Stambúlban élnénk" — írta Kossuth. 1840-ig gyakorlatilag egyedül a kéziratos országgyűlési tudósítások adtak módot a közönségnek arra, hogy az országgyűléseken történtekről tájékozódjon. Ebben Kossuthnak úttörő szerep jutott. „Pislogó mécseskéje" a szerveződő liberális ellenzék támogatásával „kis szövétnekké" növekedett, amely „a nyilvánosságot a lehetségig terjesztette": bontakozó igényeket elégített ki, és újakat teremtett. Mint ilyen több lett önmagánál: bár a nyilvánosságnak csak „csekély, hiányos, 32 HBmL X. 2. 1. 152-153., X. 1. 1. 198r, 201r. 33 Lesigan személyére: S. Lengyel Márta: Egy tévelygő Habsburg-alattvaló a 19. század derekán. Bp., 1985. 21. 1. 52. jegyzet. Az ügyvéd — még Lezigán Károlyként — 1843. március 20-án szerezte meg oklevelét (MOL Ügyv. jkv. 6. köt.), majd az év folyamán magyarosította meg nevét (Századunk névváltoztatásai. Bp., 1895. 26.). Elgondolkodtató azonban, hogy Mérey Sándor alább hivatkozott jelentésében némileg másként foglalja össze a nála személyesen megjelenő szerkesztő életpályáját. A képet tovább bonyolítja, hogy Kari Lesigan néven Julián Chownitz (Joseph Chowanetz) is publikált, (S. Lengyel Márta: i. m. uo.) szerkesztőnk azonban bizonyosan nem lehetett Chownitz, mivel ő ekkor Németországban tartózkodott. — A lap példányai: OSzKKt. Quart. Germ. 1441. 1—122. szám. (hiányokkal); HHStA Konf.-A. 1843:1264. 1—103. szám. (uitt. Ferstl 1843. december 7-i jelentése is). — Vö. MOL MKanc. eln. 1843:957 (a mellékletben a lap „gonosz irányát" megvilágító összeállítással), 1844:134 (Mérey Sándor, a tartományi biztosság igazgatója a szerkesztőről és az előfizetőkről).