Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Pajkossy Gábor: A reformkori Országgyűlési Tudósítások / 121–136. o.
130 Pajkossy Gábor tésekből —, hogy Gömörben olvasták őket, és hogy ellenzéki szellemben íródtak ugyan, de a Kossuthénál óvatosabb modorban. Bodon szerette volna a tudósítások alapjául szolgáló részletes, „kétszáz ívet haladó" jegyzeteit az országgyűlés után sajtó alá rendezni, végül is azonban csak egy részüket adta közre, 1860 és 1862 között. Bodon 1840 márciusában társult Stuller Ferenccel. 20 A legtöbben Stuller Ferenc (1806—1874) tudósítását olvasták. Az 1829 óta ügyvédi oklevéllel rendelkező szerkesztőnek, aki — a pályatársak közül egyedüliként — ismerte a gyorsírást, ez már a harmadik vállalkozása volt. Wesselényi feltétlen bizalmát bírta (utóbb, 1843-ban a báró vállalta lánya keresztapaságát, majd felkínálta a tegeződést is): 1834 őszén közreműködött a kősajtó beszerzésében, sőt magában a nyomtatásban is, ezért menekülni kényszerült. Wesselényi közvetítésével Ráday Gedeon gróf családjánál lett nevelő, az országgyűlésen a gróf édesanyját, Ráday Pálné Prónay Ágnest képviselte. Utóbb Kossuth mellett dolgozott a Pesti Hírlap szerkesztőségében, és az ő bizalmát is megszerezte: 1848-ban titkár lett a pénzügyminisztériumban, majd az OHB-n, végül a kormányzói iroda tanácsosa, személyzeti főnöke. 21 Lapjának címe, Országgyűlési Tudósítás, a Kossuthéra utalt, de (aligha véletlenül) különbözött is attól. Stuller a lapot három negyedéven keresztül egyedül, majd 1840. március 15-től Bodon Ábrahámmal együtt szerkesztette. Az Országgyűlési Tudósítás első száma 1839. június 7-i kelettel, az utolsó, a 91. szám 1840. május 13-i kelettel jelent meg, hetente kétszer, negyedrét alakban és általában egy ív terjedelemben. A lapon szerepelt a szerkesztő(k) neve, a lapzárta időpontja (a foglalat nem), végül a lapot (a nyomtatott hírlapokhoz hasonlóan) folyamatosan oldalszámozták. Az előfizetési díj negyedévente 24 Ft volt. 22 A lap megszületésének körülményeit nem ismerjük. Stuller nem bocsátott ki előfizetési felhívást. A szerkesztő múltja, kapcsolatrendszere alapján azonban bizonyosra vehetjük, hogy az ellenzék tudtával, sőt biztatására fogott a vállalkozásba. A lap megindulta után végig az oppozíció támogatását élvezte, ha volt is ellenzéki, aki kifogásolta, hogy Stuller Kossuthnál óvatosabb szellemben szerkeszti a lapot. Maga a szerkesztő is a széles körű támogatásra hivatkozott, amikor 1839 novemberében elhárította azt az ajánlatot, hogy vegye kezébe a főrendi napló szerkesztését. Az előfizetők létszámát nem ismerjük. Tudjuk viszont, hogy az előfizetők között voltak megyék (Veszprém és Arad), a lapot olvasták a miskolci, a sátoraljaújhelyi és a debreceni kaszinóban, általában véve a lapot sokfelé forgatták: Stuller egyik írnokának egyebek között az volt a feladata, hogy gondoskodjon arról, hogy négy megye (Pest, Békés, Veszprém és Sopron) előfizetői megkapják az újságot. Mindezeknek és annak alapján, hogy a lapnak számos eredeti és egykorúlag készült másolati példánya maradt fenn, úgy tűnik, az előfizetők száma legalábbis elérte Kossuth újságjai előfizetőinek a számát. 23 20 MOL Informprot. 1839:44. 33. és 54. 33—34.; Bodon Ábrahám: Vallásügyi tárgyalások az 1839—40. évi országgyűlésen. Sárospataki Füzetek, 1860—1862 (az 1839. október 21. és 1840. március 19. közötti e tárgyú ülésekről készített jegyzetek, hat részben). 21 MOLÜgyv. jkv. 5. köt. 1829. június 24.; Makoidy: i. m. 87—88., 99., 109—110; Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp., 1965. 233., 264., 282., 286.; Stuller levelei Wesselényihez (1835, 1843—1848): MOL Filmtár. 8770., 8768. d.; F. Kiss: i. m. 594. 22 A lap általam használt teljes, eredeti példánya: OSzKKt. Quart. Hung. 2961. 1—824. old. A lapnak több teljes eredeti vagy másolati példánya, vagy nagyobb — legalább három negyedévre terjedő — töredéke ismeretes (pl. Uo. Quart. Hung. 55., MOL Kossuth-gy. OGyT 5. t. (VA 577); OK MO:VI:1839/40/l-2., MO:VI:1839/40/A/1—2.; RL K—O. 203. I—III.; OSZKKt. Quart Hung. 1426.; a Dunántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára. Pápa. O. 459., az utóbbi kettő a kolozsvári, illetve a pápai kaszinó példánya), sőt ennek alapján készült kéziratos válogatásokat is ismerünk (Arany Sándortól: OK MO:VI:1839/40/B., Mészöly András tabajdi református paptól: MTAKt. Jogt. Ogy. 4-rét 21.). 23 A támogatásra: MOL Informprot. 1839:42.22., 1840:3.15. (itt: ,,Eugen Beöthy ihm den Geist Kossuths abspricht"), 1839:74.45.; a lap olvasottságára: 1839:56.11. és Veszprém Megyei Levéltár. Veszprém vármegye levéltára. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1839:1023. (Hudi József szíves közlése), MOL Informprot. 1839:66.26.; Uo. 1839:64.45., 61. 12., HBmL X. 1. 1. 142v, MOL Informprot. 1839:74.45.