Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Spira György: Az úgynevezett Kossuth-címerről / 89–105. o.
90 Spira György annak idején, sem most nem állott rendelkezésemre Püspöki Nagy Péter fejtegetéseinek — amúgy sem felolvasott, hanem szabadon előadott — szövege, csupán az említettem ülésen általam készített hevenyészett és hézagos jegyzetekre támaszkodhattam, miért is — bármennyire igyekszem is elkerülni — megeshetik, hogy nem teljes pontossággal idézem fel vagy értelmezem az ő szájából hallottakat. Kérem tehát Püspöki Nagy Péter barátomat, hogy ha ilyesmit tapasztal, igazítsa majd ki — s ugyancsak a nyilvánosság előtt — esetleges pongyolaságaimat. * * * A Kossuth-címer létét tagadó előadásában Püspöki Nagy Péter mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy az utolsó rendi országgyűlés az ország címeréről rendelkező 1848: XXI. törvénycikkben rendkívül szófukaron fogalmazott: mindössze annyit mondott ki, hogy az „ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik", azt azonban, hogy milyen elemeket kell tartalmaznia a címernek, nem határozta meg, hanem mintegy ismertnek vette (s ehhez a magam részéről hadd tegyem hozzá, hogy a törvény a címerről rendelkező korábbi jogszabályokra sem hivatkozott, amint nem is hivatkozhatott rájuk, mert ilyen — a címer egészét részletesen és pontosan lefestő — jogszabály korábban tudtommal sohasem született; egy 1455-i jogszabály annyit mond ki, hogy az ország pecsétjén az ország jelképeként a kettőskeresztet kell szerepeltetni, 1 Werbőczy Tripartituma pedig egy helyütt — az I. rész 11. címének 3. paragrafusában — utal a kettőskereszten kívül a „négy folyó"ra is, de a címer fontosabb alkotóelemeire az is csak mint ismert dolgokra tér ki, s nem ad róluk tüzetes leírást vagy szabályozást). Mindazonáltal — fejtette ki Püspöki Nagy Péter — vitathatatlan, hogy 1848 tavaszának törvényalkotói arra az ősi címerre gondoltak, amelynek jobb oldalán az Árpádok négyvágású pajzsa, bal oldalán a koronás hármashalmon magasodó kettőskereszt, tetején pedig a magyar szentkorona látható; és hogy az ország címerének ilyennek kell lennie, arról a törvényalkotás munkájában kiemelkedő szerepet játszó Kossuth sem vélekedett másként. Mindebben magam is tökéletesen egyetértek Püspöki Nagy Péterrel, hiszen az általa előadottakat igazolja az, hogy az utolsó rendi országgyűlés berekesztése után a forradalmi hatóságok ilyen — koronás — címert használtak az élet minden területén, a hivatalos nyomtatványoktól kezdve az 1848 mi jusa után szervezett honvédzászlóaljak csapatzászlóiig, s ilyen — koronás — címert láthatunk a Kossuth pénzügyminisztersége idején kibocsátott és Kossuth névaláírásával ellátott magyar bank- és pénzjegyeken is. Később azonban — kivált az 1849. április 14-én kimondott trónfosztás után - feltűntek olyan címerek is, amelyek tetejére korona helyett valaminő más jelvény — két egymást átlósan keresztező kard vagy penna — került, sőt — jegyezte meg Püspöki Nagy Péter — látott olyat is, amelynek a tetején strucctollas „Kossuth-kalap" ékeskedik. (Felteszem, hogy ilyen címerváltozatokkal ő Gracza György „Az 1848—49-iki magyar szabadságharcz története" című könyvének IV. kötetében találkozott, hiszen e kötet 241, 251. és 255. lapján valamennyi általa említett változat képét felfedezhetjük.) Ezek a korona nélküli címerek — mondta Püspöki Nagy Péter — nyilván a republikánus hajlandóság megnyilvánulásai voltak, heraldikai értékkel azonban nem bírnak, mert 1. a trónfosztáskor az országgyűlés Magyarországot nem nyilvánította köztársasággá, hanem egyelőre nyitva hagyta az államforma kérdését; 2. sem ekkor, sem később semmiféle jogszabály nem rendelkezett a korona nélküli címer bevezetéséről s 3. ilyen körülmények között, akik korona nélküli címert használtak, ezt merőben magánkezdeményezésből, Kossuthnak is tudta és beleegyezése 1 Idézi Kumorovitz L. Bernát: A magyar címer kettőskeresztje. ("Turul. 1941. 58.)
