Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - KRÓNIKA - Péter Katalin: Benda Kálmán (1913–1994) / 258–260. o.

Krónika 259 tatni. Kerekes István szerint, aki évtizedeken át dolgozott mint szerkesztő együtt Bendával a rádióban, ezeknek a műsoroknak nagy közönségsikerük volt, a levéltárosok pedig szívesen ültek a mikrofon elé. Benda Kálmán levéltár-bemutatásai úttörő jellegűek voltak a maguk idejében. Akkor, amikor elhangzottak, a történelem iránt érdeklődő közönség talán még a levéltárak létezéséről sem tudott. Nemigen tájékozódhattak róluk, mert nem volt szokás a történetírók műhelytitkait a külvilág előtt feltárni. Furcsa idők voltak. Nem lehet azt mondani, hogy nem jelentek volna meg népszerűsítő munkák. Éppen ellenkezőleg. Feltehetőleg a ,,haladó történeti hagyományok" kialakítása jegyében igen sok régmúlt személyiségről vagy eseményről adtak ki rengeteg népszerűsítő könyvet. A tartalmuk azonban egyszerűen ott volt. A kívülállók, sokszor még az egyetemi történészhallgatók sem nagyon tudták, hogy az eredmények hogyan születnek. Benda rádiós sorozata a levéltárakról a történetírás elzárkózó magatartásán változtatott. Vagyis nem maga a népszerűsítés, hanem a közönséghez közeledő gesztus tartalma volt újszerű benne. Egyrészt segített megérteni a történeti eredmények születésének körülményeit, másrészt lebontotta a falakat a világtól elzárt levéltárak körül. Azt is lehetne állítani, Magyarországon Benda műsorai indították el azt a folyamatot, aminek eredményeképpen ma már az emberek mintegy természetesen tudják, hogy saját múltjukról és a társadalom történetéről a levéltárakban kaphatnak felvilágosítást. Mindez Benda Kálmán hármas tagozódása életművének szerves része volt. A mű középpontjában a szorosan vett történetírói tevékenység állt, hozzá kapcsolódott a tudományszervezés és a népnevelés. A történelem körülbelül a XVI. század elejétől a XVIII. század végéig foglalkoztatta Bendát. Ezen a nagy korszakon belül szinte minden témával, eszmetörténettel, az államszervezet kérdéseivel vagy különböző művelődéstörténeti jellegű problémákkal foglalkozott. Fiatalon írt Bocskai István-életrajzának eredményein később sem kellett módosítania. A könyv változatlanul jelent meg újra 1994-ben. De ugyanilyen maradandót alkotott akkor, amikor a legnehezebb időkben, az '50-es években a forráskiadás látszólag semleges műfajába menekült. A magyar jakobinusok, illetve Ráday Pál iratait máig érvényes példa színvonalán publikálta. És alkotott a történetírás minden más területén is, írt tanulmányokat, esszéket, monográfiákat, valamint tudomány-népszerűsítő könyveket éppen úgy, mint a történelemhez szorosan kapcsolódó publicisztikát. Benda Kálmán nevét és tevékenységét itthon és külföldön egyaránt ismerik. Sok műve jelent meg idegen országokban, fölényes nyelvtudásával pedig nemzetközi konferenciák köztiszteletben álló főszereplőjévé vált. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy a legkiélezettebb tudományos vitákban is józan tárgyilagossággal közvetítsen. Tudományszervezői tevékenységét ugyancsak fiatalon kezdte. Alig hagyta el az egyetemet, a Teleki Pál Tudományos Intézet egyik vezetője lett. Ebben a minőségben szerkesztett folyóiratot, és szervezte a magyar történészek külföldi kapcsolatait. Majd következett az 1949-es törés: Benda Kálmán a tudományos élet perifériájára szorult. Egészen kiiktatni természetesen soha nem lehetett, de 1956-ig, akármennyit dolgozott is, a történettudomány hivatalosan nemkívánatos képviselőjének számított. Azokban az években adott neki teret a magyarországi református egyház először. Később, 1980-ban aztán visszatért a Ráday Gyűjteménybe. Akkor már nem menekült, hanem a világi tudományosságban időközben szerzett tekintélyével ő növelte az egyházi intézmény súlyát. Személyes eredménye volt az, hogy a Ráday Gyűjteményt a politikai emigráció és a belső ellenzék forrásainak, hagyatékainak messze földön ismert gyűjtőhelyévé szervezhesse. E mellett a rendkívüli teljesítmény mellett szinte eltörpülnek más tudományszervezői eredményei, jóllehet 1956-tól kezdve mind folyóiratok szerkesztésében, mind a történettudomány szakmai és társadalmi szervezeteiben jutott Benda Kálmánnak némi hely. Jellemző azonban, hogy sokáig semmilyen testület élére nem került. Magánál sokkal ala-