Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - KRÓNIKA - Réfi Oszkó Magdolna: A Magyar Országos Levéltár kiállításai, 1993–1994 : A pártállami rendszer működése Magyarországon, 1949–1989 : Kossuth Lajos és a nagyhatalmak, 1849–1866 / 255–257. o.

256 Krónika Mint a kiállítás katalógusából (A Pártállami rendszer működése, A Magyar Országos Levéltár kiállítása, 1993. október. Katalógus. Összeállította: Tamáska Péter. Budapest, 1993, 22 + 8 p.) is megtudhatjuk, igen sokféle és változatos irategyüttes került bemutatásra, amely az MDP—MSZMP vezető testületeinek ülésjegyzőkönyvei mellett javaslatokat, jelentéseket, intézkedési terveket, kimutatásokat, statisztikákat, határozatokat, feljegyzéseket, a művészeti és tudományos életben ismert (és elismert) személyek másokért közbenjáró, segélykérő leveleit tartalmazta, s amely iratok nemcsak a magyarországi pártállamban dívó függőségi viszonyokra, a kommunista világrendszert alapjaiban megrendítő 1956-os októberi forradalomra, hanem az 1980-as évek elején megkezdődött megtorpanásra, majd hanyatlásra, végezetül az egész mechanizmus — 1988—1990 közötti — rendkívül gyors és látványos összeomlására is fényt vet. Az 1994 tavaszáig nyitvatartó kiállítás a Magyar Országos Levéltár második világháborút követő történetének egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért rendezvénye volt. Kossuth Lajos és a nagyhatalmak, 1849—1866 ,,Legföllebb tanulságokat meríthet belőle az emberiség. Megtanulhatja belőle, hogy bármely nép legtöbbre képes, ha oly szellem vezeti, mely az ő vágyainak leghívebb, legtökéletesebb kifejezése" — vallotta a kortárs, Vajda János Kossuth Lajosról, kinek halála centenáriumáról a Magyar Országos Levéltár „Kossuth Lajos és a nagyhatalmak 1849—1866" című, 1994. március 17-én Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár által megnyitott kiállítással emlékezett meg. A kiállítás első irata a Debrecenben, 1849. április 19-én kibocsátott dokumentum: a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata. A négy nyelven — magyarul, lengyelül, németül és franciául — kinyomtatott példányok is bizonyítják, hogy Kossuth Lajos és a Honvédelmi Bizottmány — megújítva a Batthyány-kormány próbálkozásait — igen nagy erőfeszítéseket tett az ország külkapcsolatainak megszilárdítása, a forradalom külpolitikai elszigeteltségének felszámolása érdekében. A kiállítás utolsó irata 1866. december 5-én Firenzében kelt, Cuggia olasz hadügyminiszter francia nyelvű levele Kossuth Lajoshoz. A két dátum (1849—1866) között a Magyar Országos Levéltár kiállítótermében olyan átfogóan gazdag anyag tárul a látogató elé, amelyben Kossuthnak, Magyarország kormányzójának, majd — a szabadságharc bukása után — az általa vezetett emigrációnak szinte minden fontos diplomáciai lépése visszatükröződik. Európában az 1848-as forradalmak — Franciaországot leszámítva — nemzeti küzdelemként is jelentkeztek. Németországban és Oroszországban a haladó erők a nemzeti egység megteremtésére, a Habsburg Birodalomban élő nemzetek a birodalom felszámolására, saját, független nemzeti államuk létrehozására törekedtek. A nemzetközi reakció egységes fellépése, a forradalmak bukása a nemzeti célokért folytatott küzdelem kudarcát is jelentette. A magyar forradalom vezetői már 1849 tavaszán sem táplálhattak illúziókat a francia és angol kormány politikája iránt. Legfeljebb csak abban reménykedhettek, hogy a Habsburgok itáliai politikája, valamint az orosz és osztrák törekvések a Balkánon a magyar forradalom támogatásának szükségességéről győzik meg a fent említett nagyhatalmakat. Az 1850-es évek közepére új hatalmi helyzet alakult ki Európában. Anglia és Franciaország közeledett egymáshoz, s ez utóbbi Oroszország rovására teret nyert a kontinensen. Franciaország ellensúlyozására viszont Poroszország közeledett II. Sándor Oroszországához. Az évtized végére pedig az olasz egységmozgalom már egész Itáliára kiterjedt. Az 1860-as évek közepén a francia császár, III. Napóleon egy belső német háborútól reméli