Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - IRODALOM - Fábiánné Kiss Erzsébet: Hermann Róbert: : A rendőrminiszter és a Zichy-gyémántok. (História klub füzetek, 10., Fejér Megyei Levéltár közleményei, 17.). Székesfehérvár, 1994. / 229–230. o.

Irodalom 229 A második rész a közleményeké: Németh István — minden bizonnyal terjedelmi okokból részekre bontott — cikke a kora újkori várostörténészeknek nyújthat adalékot. Nem egyszerűen városi iratokat, hanem a XV. századtól létező 5 város szövegsége (Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Kisszeben) egyik tagjának, Kassának követei által készített jelentését közli, a forráskiadásban igyekszik megtartani a Századok útmutatásait (Sz. 1920—21. pótfüzet 12—22 és Sz. 1974, 436—475). A latin és német nyelvű iratok a közrebocsátó hallgató hozzáértéséről is tanúskodnak. Szintén forrásközlésre vállalkozott Reisz T. Csaba, aki az egyik legnevesebb XIX. századi térképész, Lipszky János elveszettnek hitt emlékiratát adja ki. Bevezetése alapján egyértelmű, hogy a hazai szakirodalom állandóan hivatkozik e dokumentumra, azonban magát a forrást nem ismeri. A német és csehszláv nyelvű irat a szlovák történészek érdeklődésére is számíthat. Az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszéken működő Szentpétery Imre Tudományos Diákkör munkáját minősítheti (jelesre) az Előadások első darabja: Pálffy Géza a hazai történészek által kevésbé feltárt katonai igazságszolgáltatás kialakulását és fejlődését követi nyomon. A lábjegyzetekben felvonultatott lenyűgözően széles skálájú szakirodalmi, és főleg levéltári forrásanyag az előadás által nyújtott kép hitelességét csak erősítheti. A FONS — kisebb sajtóhibákat leszámítva — mind külalakjában igényes, mind tartalmában igyekszik megfelelni a szakma igényeinek. A kiadvány nyugodtan ajánlható történészek, levéltárosok és egyetemisták kezébe. Kovács Tivadar Bertalan HERMANN RÓBERT: A RENDŐRMINISZTER ÉS A ZICHY-GYÉMÁNTOK (História klub füzetek, 10., Fejér Megyei Levéltár Közleményei, 17.) Székesfehérvár, Fejér Megyei Levéltár, 1994. 98 p. Talán ismét kevesebb van egy történelmi rejtéllyel, legalábbis Hermann Róbert azzal az elhatározással fogott hozzá ,,A rendőrminiszter és a Zichy-gyémántok" megírásának, hogy választ keres Zichy Ödön kivégzésének okára és ügyének halála utáni bonyodalmaira, amelyekbe Madarász László, a rendőrminiszternek is titulált OHB-tag és képviselő szintén alaposan belekeveredett. Az 1848. szeptember 30-a óta eltelt idő alatt nemcsak a rendelkezésre álló források hiányai, hanem a történeti feldolgozók politikai korlátai is akadályozták a véglegesség igényével történő tisztását. A szerző — a Magyar Országos Levéltár 1848—1849-re vonatkozó anyagának egyik állandó kutatója! — a vonatkozó források, leírások, a történeti irodalom lehetséges teljes összegyűjtésével, ezek közléseinek egymás mellé állításával Zichy Ödön ügyét szinte percről percre rekonstruálja és állítja elénk. Felhívja a figyelmet az adatok ellentmondásaira is. A lefoglalt értékek kezelésével kapcsolatos források hasonlóképpen ellentmondásosak és hiányosak, de azért a szerzőnek sikerül hihetően bemutatni Madarász László (és az OHB) szerepét az ügyben, bőven kitérve annak korabeli és későbbi (egészen a „szocialista félmúltig") politikai vonzataira. Összegzésében megállapítja, hogy téves az az elképzelés, miszerint a kormányzat diplomáciai célokra használta volna fel az ékszereket, és Madarász e lépésért a felelősséget magára vette volna. Mindez utólagos spekuláció. Másrészt azt a következtetést vonja le, hogy a korabeli vizsgálati iratokból nem derül ki egyértelműen Madarász Lászlóról sem bűnössége, sem ártatlan-